Az én hetem: Lackfi János látja a home office-ban lopakodó lelket és halált
9 perc
2021.03.07. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Lackfi Jánosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: pofátlanság, lakat, pártütés, posztmortem, radargép.
Pofátlanság: Nagy hírverés után több mint 70 ezer ember készült arra, hogy a hétvégén beoltják AstraZeneca-vakcinával, majd kivétel nélkül mindenki időpontját visszamondták. A kormány érdemi magyarázatot nem adott, felelős nincs. Azóta megígérte, hogy egy héttel később kapják meg az oltást az érintettek. A slusszpoén, hogy a hétvégén mégis kapott oltást, aki elment az oltópontra.
Lakat: Hétfőtől, azaz holnaptól lépnek életbe a járvány harmadik hulláma miatt elrendelt, minden korábbinál szigorúbb korlátozások.
Pártütés: A Fidesz szerdán kilépett az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójából, mert a csoport egy a magyar kormánypárt képviselőinek kizárását is lehetővé tevő alapszabály-módosítást fogadott el.
Posztmortem: Jelenlegi formájában megszűnik a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT). A döntést a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság hozta Pécs városával közösen. A Miskolci Nemzeti Színház felajánlotta, hogy helyet ad a beválogatott 14 előadásnak.
Radargép: Már nem lehet követni a nyilvánosan elérhető radarképeken azt a luxusgépet, amellyel a NER potentátjai, köztük Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor is szoktak repülni.
Kinéz az ablakon, nem szeretne még arra gondolni, mi vár a belső szobában. ráér, gondolja. Most már ráér.
Ott megy a villamos, mintha mi sem történt volna, mintha minden menne tovább a régi síneken.
A villamosokat mikor fogják betiltani?
Át is alakíthatnák őket… Home-office-dobozokra osztanának minden csörömpölő, guruló kocsit, az emberek benn ülhetnének, dolgoznának fertőzésmentesen. Közben meg világot is látnának, vagy legalábbis várost. A szerelvények egyetlen megállóhelyen sem nyitnák ki az ajtóikat. Ha valaki megunná a gurigázást, lefertőtlenítenék a mozgó irodát, és beköltözne más. Miért járt ilyeneken Ioana esze? Igazából min járt volna?
Édesanyja még csak azt az egy Homoród-melléki falut ismerte csak, Alig járt másmerre, szülni a kisházban szült, iskolát a településen járt, szavazni nem kelletett nekik, rájuk legyintett a rendszer, talán ki is töltötték a lapjaikat, vagy csak beírták, hogy mind leszavaztak. Kit érdekelt. Megvolt ott minden, alma, körte a kertben, pálinkának való szilva bőviben, jószágnak széna a meredek lejtőkön, csak le kellett kaszálni, behordani. A bort pityókán cserélték, átjött a román a hegyen, hozta a maga sűrű, veres itókáját, vitte érte a jóféle ebédnek valót. Fát adott az erdő, vizet a patak, el kellett érte menni. Télen sem pihent senkinek a keze, aprították a gyújtóst, fejtették a szárazbabot, törték a diót, mogyorót, szőttek, fontak, gyúrtak laskát, fejtek, csináltak túrót, sajtot, tejfelt.