"Kósa Lajos azt mondta, nyugodtan írjam alá, nem lesz bajom belőle"
A „csengeri örökösnő” állítása szerint a számlájára befolyó pénz egy része valójában nem is az övé, hanem Kósáé volt, csak a számláját adta volna „kölcsön”. Az ügyészség sem Kósa Lajost, sem a vele és az asszonnyal Zürichben tárgyaló svájci bankárokat nem szeretné bíróság elé citálni.
Besétálhat-e az utcáról bárki egy zürichi magánbankba úgy, hogy királynak kijáró tisztelettel bánjanak vele?
Ez csak az egyik olyan kérdés, amelyre – ha a magyar hatóságokon múlik – nem fogunk választ kapni, pedig az igazság számos részletére derülhetne így fény. Még akkor is, ha a svájci bankos kaland csak egy mellékszál abban a történetben, amelynek a főszereplője a „csengeri örökösnőként” hírhedtté vált P. Mária, korábbi nevén Szabó Gáborné.
Amint azt a hvg.hu által a napokban nyilvánosságra hozott nyomozati anyagok bizonyítják, Kósa Lajos és az időközben csalással megvádolt asszony 2016-ban közösen jártak egy zürichi ügyvédnél, és két zürichi bankban is megfordultak.
Jelenetek egy vallomásból: Svájci bankokba is elment Kósa Lajos az "örökösnővel"
Négyszer is találkozott Svájcban Kósa Lajos azzal a csengeri örökösnővel, akiről azt hitte, hogy mesés örökség birtokosa. Egy alkalommal Zürichben két bankban és egy ügyvédnél is jártak közösen, hogy a fideszes politikus rendelkezhessen a nő állítólagos svájci bankszámlája felett. Az egyik privát bankban exkluzív környezetben fogadták őket.
A cél az volt, hogy a fideszes politikus hozzáférést szerezzen a nő állítólagos svájci bankszámláihoz. Bár önmagában már az is abszurd, hogy az állítása szerint mesés vagyont öröklő P. Mária különféle vagyonelemeket, köztük az egyik legnagyobb francia pénzintézet, a Crédit Industriel et Commercial negyedét akarta ajándékozni egy olyan politikusnak, akihez sem családi, sem üzleti kapcsolat nem fűzi, Kósa ezt köszönettel elfogadta.