Miért csak 50 éve kaptak választójogot a nők Svájcban?
7 perc
2021.02.07. 14:30
Európa legrégibb és legelső demokráciája volt az utolsó a számottevő demokratikus államok sorában, ahol a nők szavazati jogot kaptak – éppen ötven évvel ezelőtt, 1971. február 7-én. Ez nem ellentmondás, hanem maga a magyarázat. Svájc demokráciája volt régi hagyományainál fogva a legközvetlenebb. Itt az alkotmány legapróbb módosítását is népszavazással kell elfogadtatni. Másutt akkor kaptak a nők szavazati jogot, amikor a férfi politikai elit készen állott rá. Svájcban meg csak akkor, amikor az egész ország férfi népe állott erre készen. Hiszen a nők szavazati jogáról értelemszerűen mindenhol csak férfiak szavazhattak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a nők között nem volt ellenzői. Amikor például az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában a 19. század közepén felerősödött a harc a nők választójogáért, Viktória királynő ellenezte azt leghevesebben.
Éppen Svájcban ismerte el először egy politikai pártcsoport, a szocialista pártok nemzetközi értekezlete a nők választójogát 1863-ban. Ha szövetségi köztársaságok tagállamai is számítanak, akkor Wyoming volt az első állam, ahol szavazati jogot kaptak a nők 1869-ben. Persze Svájcban is volt néhány kanton, ahol sokkal előbb szavazhattak nők (persze csak a kanton ügyeiben), mint az országos választásokon.
Ha a tagköztársaságok nem számítanak, akkor Új Zéland volt az első 1893-ban, Európában pedig a finn nők szavazhattak először 1906-ban. Ők az hazájuk szerencsétlensége miatt voltak ilyen szerencsések. Finnország orosz megszállás alatt állt, harcolt az autonómiájáért, és életbevágóan fontos volt, hogy a végre megalakuló parlamentjének minél erősebb legyen a támogatottsága és a legitimációja. A nők evégett kaptak szavazati jogot úgy, hogy vita sem volt róla, küzdeni sem kellett érte.