30 éve "húzták le a rolót" az emigráció legendás lapjai
Az évtizedeken át Nyugaton egymással békésen együtt élő két legendás orgánum, az Irodalmi Újság és az Új Látóhatár szerkesztője a harminc évvel ezelőtti rendszerváltáskor egyszerre jutott arra az felismerésre, hogy „a csúcson” kell abbahagyni. Annak ellenére, hogy jó szándékú, és/vagy önjelölt utódok szívesen folytatták volna árnyékukban a lapcsinálást.
„A harcunkat megharcoltuk” – választotta Ady versciklusának címét a párizsi Irodalmi Újság búcsúszámának élére a lap főszerkesztője, Méray Tibor. A néhány hete, 97. évében elhunyt író, újságíró 1989 végén döntött úgy, hogy a magyar írók emigrációban született s a krisztusi életkort, 33 évet megélt lapjának megjelentetését felfüggeszti.
„Mert a jövő kiszámíthatatlan, fenntartjuk magunknak azt a jogot, hogy ha a felhők akár a világban, akár Magyarország felett sűrűsödni kezdenek, akkor (...) ismét megszólaljon az a hang, amely a magyar függetlenség, a nyugati típusú demokrácia és a szociális igazság hangja volt és marad” – indokolta vezércikkében Méray, hogy miért „csak” a felfüggesztést választotta. „Adja az Ég” – fűzte hozzá sóhaját, hogy az újraindításra ne legyen szükség többé.
"A sír, hol a nemzet nem süllyed el" - Búcsú Méray Tibortól
Emigrálása után 31 évvel, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor „illetlenül" hosszú, ám annál figyelemreméltóbb sírbeszéddel tért vissza, s köszönt be ismét a magyar nyilvánosságba a múlt héten, 97. évében Párizsban elhunyt Méray Tibor.
Más érvekkel, elősorban az „erők fogytával” és a magyarországi érdektelenségre hivatkozva jutott hasonló következtetésre, a bezárásra a nyugati magyar emigráció másik mérvadó orgánuma, a müncheni Új Látóhatár két társtulajdonosa, a folyóiratot 1958 óta szerkesztő Borbándi Gyula és a felelős kiadó, Molnár József. Ám ők 1989 decemberében nemcsak a negyvenedik évfolyamot zárták le, hanem a szerkesztőség rolóját is végleg lehúzták.