Lakos Nóra: "Nehezebb megnevettetni valakit, mint elérni, hogy meghatódjon"

HVG: Egy szakításon átesett, csőd szélén álló, filmbolond cukrászlány története első nagyjátékfilmje, a Hab. Honnan jött az ötlet?

Lakos Nóra: Épp egy Janikovszky-adaptáción dolgoztunk a Filmalap támogatásával másfél évig, majd kiderült, hogy gyártásra már nem adnak pénzt. Teljesen romokban voltam, amikor felhívott Angelus Iván producer a Hab forgatókönyvtervével, aminek az első változatát Fekete Fruzsi írta, aztán közösen fejlesztettük tovább a történetet.

HVG: Mintha a főszereplő Kerekes Vicára írták volna a filmet, szinte végig őt pásztázza a kamera. Különös párhuzam, hogy ő a Felvidékről jött, és a szerepe szerinti Dórának palóc a tájszólása.

L.N.: Bár nem Vica volt az egyetlen jelölt a főszerepre, az én listámon a kezdetektől fogva az első helyen állt, mert számomra ő egy mesefigura, aki egyszerre elegáns, játékos, szexi és esendő. Olyan, mint a Roger nyúl a pácban című filmben a vörös hajú csaj. A sztorit is meseszerűvé és elemeltté tettük, így tökéletesen passzolt a képbe. Ráadásul az életben is hasonlít Dórára, például abban, hogy még nincs családja és hogy nehezen engedi el a kontrollt. Vica felvidéki, de ez nem hallatszik a beszédén, ám a szereplőválogatáson, ha netán elfelejtette a szöveget, rögtön palóc tájszólásban kezdett káromkodni. Ez annyira vicces volt, hogy beletettük a filmbe.