Boros Tamás: Az a célunk, hogy ez az ország kezdjen végre országként viselkedni
Éveken át jártam ugyanazokkal az emberekkel konferenciákra, és este is velük ültem be egy sörre, de az változást nem hozott – mondja Boros Tamás. A politikai elemzőt ez az élmény is arra sarkallta, hogy kilépjen a komfortzónájából, elhagyja az aktuálpolitikát, és a jövő kihívásaival foglalkozzon. Erre a feladatra alapította meg társaival az Egyensúly Intézetet. Hol vannak az új Széchenyik? Miért sikeresebb az ember az oroszlánnál? És mit tehet a tehetségtelen tüntető? A HVG portréinterjúja Boros Tamással.
Miért épp a magyar hisztérikus közegben próbál egy agytrösztöt építeni, nem lenne könnyebb külföldön gondolkodni és boldogulni?
Lehet, patetikusan hangzik, de aki itt nőtt fel, annak visszahúz a szíve. Dolgoztam korábban Brüsszelben, az Európai Bizottság munkatársaként rengeteg okos ember vett körül. Nagyon inspiráló volt. Mégis azt vettem észre, hogy a munkámnak nincsen semmilyen közvetlen hatása arra, mi történik Magyarországon. Engem pedig az motivál, hogy ez az ország hozza ki magából a legtöbbet. Van mit javítani, és hasznosabb is tudok itt lenni, mint máshol.
Brüsszel a magyar kormány szóhasználatában az identitásukat feladó emberek gyűjtőhelye. Változott az önképe Európa fővárosában?
Nem, ellentétes hatás ért. Látva a többi országot egyre erősebben éreztem, hogy nincs semmilyen sorsszerűség vagy történelmi kényszerpálya, ami miatt Magyarország nem futhatná be azt a pályát, mint bármely nyugat-európai állam.
Nem igazak azok a károgások, hogy földrajzi helyzetünkből fakadóan vagy a néplélek sajátossága miatt nekünk mindig rosszabb élet jut, mint a szerencsésebb nemzeteknek. El kéne kezdeni tenni a balsors ellen, és nem elfogadni azt.
Ismétlődő vád az úgynevezett jobboldalról, hogy aki nem közéjük tartozik, nem is értheti a nemzet fogalmát. A másik oldal erre kirekesztést kiált.
A közbeszéd szinte másról sem szól, minthogy a régmúlt és a tegnap történtek sérelmeit hánytorgatjuk fel egymásnak. Az agytröszt hivatalos indulását megelőző másfél éves előkészítő munka során sokat gondolkodtunk azon, hogyan alakulhatott ki, hogy nem a magyar nemzetnek vannak pártjai, hanem a pártoknak vannak konkuráló nemzetképei? Hogyan jött létre a közösség öncsonkítása, aminek során a pártok addig dobálják ki azokat, akiket nem tartanak a nemzet részének, amíg alig marad körön belül valaki? Vannak népek, amelyek meg tudnak állapodni egy nemzeti büszkeséget adó pozitív tulajdonságban. A svédek büszkék arra, hogy mit adnak be a közösbe, mit tesznek az elesettebbekért, a hollandok pedig arra, hogy mennyire befogadóak másokkal. Náluk a nemzeti színek hordása ezt fejezi ki.
Mire legyen büszke a magyar?
Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Van egy dolog, amiben egyetért mindenki, akivel csak erről beszélünk. Ez pedig az, hogy milyen okos és tehetséges nép a magyar. Ha azt akarjuk bizonyítani, miért vagyunk kivételesek, akkor rögtön előkerülnek a Nobel- és Oscar-díjasok, az olimpiai bajnokok.
Független attól, éppen hogyan szerepeltek a magyar diákok a tudásukat mérő PISA-teszten.