50 éve alakult, 28 évig tartott, mire feladta a harcot a hírhedt német terrorszervezet
5 perc
2020.09.06. 10:00
A Német Szövetségi Köztársaság, az akkori Nyugat-Németország egészét rettegésben tartotta a szélsőbalos terrorszervezet, a Vörös Hadsereg Frakció, amelynek tagjai 34 embert öltek meg. Fő célpontjaik azok voltak, akiket a tőkés rend képviselőinek gondoltak.
A terroristák nem szereznek nyugdíjjogosultságot. Ezért is alakult úgy, hogy míg nagy elődeik még a világforradalomért fogtak fegyvert, az ötvenes-hatvanas éveiben járó Ernst-Volker Staub, Burkhard Garweg és Daniela Klette pénzszállító autók és szupermarketek kirablásával már pusztán a megélhetéséért küzd. A múlt század egyik leghírhedtebb terrorszervezete, a nyugatnémet RAF (Rote Armee Fraktion – Vörös Hadsereg Frakció) utolsó, harmadik nemzedékének ez a három tagja 1990 körül vonult illegalitásba.
Az RAF csak később, 1998 áprilisában jelentette be megszűnését, vagyis a nyugatnémet terroristák még a német egyesítés alaposan megváltozott viszonyai közepette is próbálkoztak. Olyannyira, hogy utolsó neves áldozatuk a frissen megszűnt NDK vállalatainak felszámolására hivatott vagyonügynökség főnöke, Detlev Karsten Rohwedder volt 1991-ben.
Staub, Garweg és Klette idén nyáron került az Europol listájára, az EU legkeresettebb bűnözői közé. Az ok, hogy 2015-ben rálőttek egy pénzszállító sofőrjére, és ez gyilkossági kísérletnek számít. Korábban ennél azért nagyobb feltűnést és rettegést keltettek az RAF tagjai, akik a kapitalizmus megdöntésére törekedtek, leginkább úgy, hogy azok ellen követtek el merényleteket, akiket a tőkés rend képviselőinek tartottak.
Az első generáció története még szinte ártalmatlanul kezdődött. 1968 áprilisában két frankfurti nagyáruházban (a fogyasztói társadalom jelképes intézményeiben) gyújtóbombákat robbantottak éjfélkor, amikor senkiben sem eshetett kár (nem is esett). A balos nyugatnémet értelmiség jól elvitatkozgathatott azon, hogy amíg nem emberek, hanem dolgok ellen irányul az erőszak, addig jogos-e a kapitalizmusellenes harc.
A merényletet felidéző riport archív felvételekkel:
A tettesek, Andreas Baader, Gudrun Ensslin, Thorwald Proll és Horst Söhnlein széttrollkodták a tárgyalást, jelezve ellenszenvüket az állammal szemben. Egymás személyi adatait mondták be, tőkésekhez illő vastag szivarokra gyújtottak. Később, az ítélet felülvizsgálatának idején, amikor szabadlábon voltak, illegalitásba vonultak – olyan eldugott helyre, mint Párizs. Proll hazament, feladta magát, és büntetésének letöltése után a polgári életet választotta (húga, Astrid viszont az RAF fegyveres tagjaként került később börtönbe).
