Sárgaházaktól a Playboyig ívelt a „megbocsáthatóan hangsúlyos” fotóművész pályája

Szebeni András „megbocsáthatóan hangsúlyos személyiség” volt – szakadt ki a hiány azonnali fájdalma a 74 éves fotográfus múlt heti halálakor az egyik barát-tanítványból. A mestert kétségkívül és nem alap nélkül könyvelte el szakmája hiúnak, hedonistának, a kellemetlenségig szókimondónak, ugyanakkor hivatása maximalistájának – és rendkívül eredeti tehetségnek. Mindebből a nagyközönség – a negyedszáz önálló albuma alapján – leginkább az utóbbit észlelhette.

Az emberi testeket (s korántsem csak a tökéletes női aktokat) fürkésző fotóművész (aki ezt a titulusát meglehetősen rühellte) 2003 óta birkózott a rákkal.

Küzdelmének harmadik évében – Bali szigetén – fordította szállodai tükre felé az objektívjét, hogy látva láthassa megtámadott és elszántan ellenálló magamagát. Pillanatképe sajátos kiegészítő tanulmány volt Mensáros László, Faludy György vagy a fotóstárs, Balla Demeter halálos ágyánál tett felejthetetlen vizitjeinek.