Baráti Kristóf: Ha a karmester profi és kifinomult, szinte semmit sem kell magyaráznia

4 perc

2020.08.14. 15:00

Jórészt pszichológiának tartja a karmesterséget a világhírű hegedűművész, aki egy ideje vezényel is, és 2015 óta vezeti Várdai Istvánnal az idén sűrítve, augusztus 16–19. között tartandó kamarazenei fesztivált, a Kaposfestet.

HVG: A londoni Bachtrack a világ legnagyobb komolyzenei adatbázisa a legtöbbet foglalkoztatott muzsikusokról. Tudja, hogy most hányadik a listán?

Baráti Kristóf: Fogalmam sincs. Az adatbázis akkor jegyzi fel a koncerteket, ha a menedzser elküldi a szükséges adatokat. Van, aki számontartja, és szeret rá hivatkozni, mert bizonyos szempontból rangos statisztika. Ugyanakkor nem szeretem a művészetet mennyiségi alapon mérni.

HVG: Észak- és Dél-Amerikában a Mariinszkij Színház zenekarával és Valerij Gergijevvel koncertezett. Hogyan kerültek kapcsolatba?

B.K.: Több mint öt éve rendszeresen fellépünk. Hihetetlen munkabírású karmester, napi két-három koncertet is elvezényel. Hatalmas a tudása és a repertoárja. Számára az akusztika, a hangzás kiegyenlítettsége a kulcsfontosságú. Kedveli a spontaneitást, előfordult, hogy csak pár nappal a koncert előtt kért fel. A standard hegedűverseny-repertoárt, Brahms, Beethoven, Sibelius, Stravinsky, Mendelssohn, Csajkovszkij versenyműveit, Bartók II. hegedűversenyét mind előadtuk már.

Baráti Kristóf hegedűművész-karmester /// Nem kilóra mérik a művészetet
Túry Gergely

HVG: Milyen volt Gergijevvel a munka?

B.K.: Ő általában nem sokat próbál, különösen, ha már korábban is játszott darabról van szó, és annyira elfoglalt, hogy gyakran erre ideje sincs. Tökéletes szimbiózisban él a zenekarával, mindenkit állandó készenlétben tart, a próba valóban „csak” próba, viszont az igazán fontos zenei pillanatok a koncerten sokkal intenzívebben jelennek meg. Minden zenésze olyan színvonalon játszik, hogy ez a fajta spontaneitás magától értetődő. Persze ha vendégként vezényel valahol, akkor adott a próbaidő. Neki borzasztóan fontos a pillanat varázsa, és köztünk igazán inspiratív kapcsolat alakult ki.

Ezt nagyon fontosnak tartom, mert az egymásra hatás ereje formálja az előadást, mint a kamarazenében is. Így a zenekar is mindvégig aktív: nem kíséretként működik, hanem interakció jön létre.

HVG: Ön hogyan áll az orosz zenével?

B.K.: A sok kedvenc között van Csajkovszkij, Stravinsky, Prokofjev és Glazunov is. Sosztakovics hegedűversenyét játszani kifejezetten megrázó, a végén az ember úgy érzi, meghalt, de megérte.