Iványi György: A válság utáni újrakezdést veszélyezteti a gondoskodó állam illúziója

4 perc

2020.08.07. 09:00

A korlátozások által kiváltott válság súlyos, de a helyzet nem reménytelen. A gyors helyreállításhoz valamennyi gazdasági szereplő készsége és igyekezete kell - és persze a jövőbe vetett bizalom. Vélemény.

Némi eltérés tapasztalható a gazdaságpolitika irányítóinak az újságolvasóhoz is eljutó előrejelzései között. Az MNB elnöke tartja magát akár növekedést is megengedő, rosszabb esetben stagnálást feltételező prognózisához. A pénzügyminiszter a nyilatkozataiban viszont 3,5–5 százalékos GDP-csökkenéssel kalkulál – már ha a járványintézkedések hatásai hamarosan elmúlnak, és a világgazdaság gyorsan magához tér.

Az EU intézményei, a Világbank, a független gazdasági elemzők sora ezzel szemben még optimista változatban is 7 százalékos éves visszaeséssel számol az európai piacon. Azon a piacon, amelynek a magyar gazdaság elválaszthatatlan része, s amely piac kilátásai amúgy sem túl biztatóak.

<

Orbán Viktor úgy jutott több pénzhez Brüsszelben, hogy valójában bukott

Csaknem megduplázza saját költségvetését a 2021-2027-os időszakra az Európai Unió, ám a Magyarországnak szánt keretek csak szerény mértékben nőttek - és kizárólag az új helyreállítási alap révén.

Az „összeomlást” kiáltó szalagcímek és a világrend átírását követelő forradalmi teóriák mégsem megalapozottak. A válság utáni helyreállítás nagyon gyors lehet.

Gondoljuk újra – talpon maradni, talpra állni

A hvg360 korábban sorozatot szentelt annak, hogy szakértők megírják véleményüket arról, miként lehet megakadályozni, hogy a vírusválság padlóra küldje a gazdaságot és a társadalmat.

A pandémia miatti korlátozások által kiváltott válság súlyos. Nagyon súlyos. Óvatosan használom a „kiváltott” kifejezést. A járvány olyan időpontban érkezett, amelyet megelőzött a legtöbb európai országban, így Magyarországon is, továbbá az Egyesült Államokban, Kínában és más helyütt a konjunktúrát pörgető prociklikus gazdaságpolitika. Felélve a tartalékokat, növelve az eladósodást, csökkentve a nemzetgazdaságok védekezőerejét és önkorrekciós képességét.

A járvány és a védekező lépések, a termelés és fogyasztás egyidejű visszaesése ebben az összefüggésben nem az alapvető ok, csak gombostű, amely kidurrantja a túlfújt léggömböt. A helyzet tehát rossz – de nem kilátástalan. Ez nem 1945, még csak nem is 1929–1933.

Tőzsdepánik, 1929 /// Nem léphetünk ugyanabba a folyóba
AFP