Nyári ajánlatunk: unortodox mackóvilág és bájaitól megfosztott melankólia

• A bájaitól megfosztott melankólia

Igyon finom borokat, egyen jókat, töltsön több időt a családjával! Én a maga helyében nem harcolnék. Maximum három hónap. A praxisomban megesett, hogy valaki meggyógyult. Hányan? Az egyik kezemen meg tudom számolni. Ilyeneket mondanak Anjának, a Remény negyvenpluszos főszereplőjének, miután a túlélési esélyeiről érdeklődik.

A norvég–svéd filmben valamennyi orvos szerepét rákspecialisták, nem színészek játsszák, ezért a mondatok fejbe kólintóan kijózanítóak, sterilek és tárgyszerűek. Mintha mindenki olvasta volna Susan Sontag saját betegségét analizáló esszéjét, amelyben arról ír, hogy a rák nem más, mint a bájaitól megfosztott melankólia: ebből adódóan nem a romantikus jellem betegsége, ellenben a depresszióban szenvedőké, a múltbeli traumákat hordozóké. A Reményben látszólag minden rendben van.