Ulickaja a lélek testéről írt, könyvét a Testről és lélekről főszereplője fordította

„Csajok, öreglányok, vén csatalovak, kedveseim” – szólítja meg A lélek testéről című új novelláskötete Barátnők című kezdő ciklusa élén mintegy köszönetnyilvánításként az asszonyokat, akikkel együtt élték le eddig az életüket, akikkel egymásnak tanították a megbocsátást, akiknek élettörténetei mozgásba lendítették az írói fantáziát.

Nekem nem kell más, csak ezek a csélcsap bolondok, bölcsek, / szégyentelenek, hazugok, csábítók, gyönyörűek, babonások és hűek, / ezek a rém okosak és reménytelenül hülyék, akiktől az ég angyalai is tanulhatnának... / Nekem így kelletek, ilyennek – ilyen vagyok én is

– zárja a szabadverset.

A hetvenhét éves Ljudmila Ulickaja a gyerekkorától sok költeményt írt, de eddig nem a nyilvánosságnak szánta őket. Most pedig a kötet mindkét elbeszélésciklusához verset írt előszó helyett. A novelláiban a hőseitől távolságot tartó, csupán őket szemlélő, az életüket bemutató író ezúttal saját gyengéd viszonyát is jelezni kívánhatta a szereplői és a hozzájuk mintát adó emberek iránt. Ehhez pedig az érzelmi telítettséget megengedő líra kínálkozott eszközül.