Megbízható spekulánsokkal magyarokat is gazdaggá tehetett a német újraegyesítés

Hiánycikk lett a keletnémet márka Budapesten 1990 tavaszának a végére. Aki csak tehette, annyit vásárolt, amennyit tudott, majd az NDK-ba utazott a bankjegyekkel vagy utazási csekkekkel. Ott rokonokra, barátokra, netán megbízható spekulánsokra bízta a pénzt, aztán július elseje után visszatért az időközben keményre váltott márkáért. Magyar szemmel ez egyszeri, kivételes biznisz volt.

A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamán április végén például 1 keletnémet márka (DDM) 7 forintért volt kapható, 1 nyugatnémet (DEM) 39 forint körül, és persze ezen az árfolyamon akkor – az évente 50 dolláros turistakeret időszakában – a magyar átlagember kevés nyugati valutát kaphatott. Ezen a keresztárfolyamon 1 DEM kereken 6 DDM-be került volna, a reálisabb pesti feketeárfolyamon pedig valamivel többe (ez már gyakorlatilag a nyugat-berlini nem hivatalos árfolyam közelében járt). Ezzel állt szemben a remény, hogy az NDK-beli bankokon keresztülutaztatva legrosszabb esetben 2, szerencsés esetben 1 DDM-ért szerezhető 1 DEM – levonva esetleg a szívességért járó jutalékot.