Észak-Nigériából jelentjük: A nyomor és az új gázmezők miatt ismét elszabadulhat a pokol

„Ezt a pisztolyt én készítettem” – mondja büszkén Javin, kinyitja a tárat, ellenőrzi a benne lévő, eredetileg gépkarabélyba való lőszereket, majd visszazárja, és felhúzza a kakast. A HVG tudósítójának kissé megremeg a kamera a kezében, ahogyan a helyi iskola önjelölt őre lövéshez készül.

Nem kellenek különösebb fizikai ismeretek ahhoz, hogy a villanyvezeték-kábelből és beolvasztott alumíniumedényekből barkácsolt pisztolyról feltételezzék a jelenlévők, hogy esetleg az elsütője kezébe robban. Az őr a levegőbe tartja a pisztolyt, és elsüti. A benne lévő lőszer, amely nagyjából kettőnkkel egyidős, nem robban fel. Idegesen csattogtatni kezdi a fegyvert, belenéz a csövébe, majd azt felénk fordítja. Üvölteni kezdünk, és a földre vetjük magunkat.

Elfogott Boko Haram-tagok, az asztalon fegyvereik, üres tárral /// Ellenük a barkácspuska kevés volt

AFP

A jelek szerint sem a rendes fegyverek, sem a rendes kiképzés nem jellemzi Nigéria északi részét. Ellenben nincs olyan piac, ahol ne árulnának „barkácspuskákat”. Ezek az összeeszkábált lőfegyverek valamivel olcsóbbak, mint a jobb minőségű macheték, amelyekkel a legtöbb konfliktust vívják ezen a vidéken. Igaz, a machetét nem kell újratölteni aranyárban kínált, megbuherált lőszerrel.

Az északkeleti, Kamerunnal határos Adamawa egyike azoknak a nigériai szövetségi államoknak, amelyek a leginkább megszenvedik a Boko Haram terrorszervezet működését. Tömeges kivégzések, öngyilkos robbantások, célzott emberrablások jellemzik ezt a vidéket. Chibok település, ahonnan a Boko Haram 2014-ben háromszáz iskolás lányt rabolt el, alig negyven kilométerre van onnan, ahol Javin az iskolát védi. A bentlakásos létesítmény a maiduguri püspökséghez tartozik. A vulkanikus hegyek ölelte völgyben százötven iskolai egyenruhás gyerek tanul a barakképületekben.

Szakkifejezéssel: 'belső menekültek' tábora egy hegy tövében /// Haza, a mélyben

AFP

„A Boko Haram kivonult a nagyobb településekről. Visszaszorították őket a bozótosba, illetve a Sambisa-erdőbe” – magyarázza Polikarp atya, egyike azoknak a katolikus papoknak, akik a helyi egyházközösséget irányítják.

„A terrorszervezet működése egyformán sújtotta a muszlimokat és a keresztényeket. Most mindenki az újjáépítéssel van elfoglalva”

– teszi hozzá. Arra a kérdésre, hogy biztonságos-e a környék, óvatosan válaszol. Van is miért.