Molnár Péter: Deutsch Tamás és a retorikai áthidalás

Amikor harminckét éve, a diktatúra demokráciára váltásakor a Fideszt alapítottuk, hittünk az őszinte és komoly beszéd hitelességének politikai erejében. Hittünk abban, hogy enélkül a meggyőződés nélkül nem működhet demokrácia.

Aztán a Fidesz, a hatalom jellemtorzító hatásának tankönyvekbe illő eseteként, elkezdett szembefordulni saját alapértékeivel, hogy aztán már csak önmaga utódpártjaként rombolja azokat.

Felidézek egy mondatot, ami szándékolatlan kifejező erővel foglalja magába ezt a mélységesen szomorú történetet. A kilencvenes évek elején, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának ülésén olyan javaslat hangzott el, amivel szemben döbbenten kellett felhívnom a figyelmet arra, hogy a felvetés sértette az alapértékeinket.

És itt jön az, amire ebben a kis cikkben szeretnék rávilágítani: Tiltakozásomra nem az volt a válasz, hogy „tévesen látod, amit tenni készülünk, az összhangban van azzal, amiért a Fideszt létrehoztuk.” Deutsch Tamás válasza ez volt:

„Majd retorikailag áthidaljuk.”

Az eredeti önmagát felszámoló Fidesz számára a politika már nem értékek és azokra épített, végiggondolt programok őszinte és komoly képviseletét jelentette. És a retorikai áthidalással egyre inkább együtt járt az eredetileg képviselt értékek feladása, a velük való szembefordulás. Ez a folyamat vezetett oda, hogy a diktatúra teljesen központosított hatalmának felszámolására létrehozott szervezet a hatalmat központosító, a hatalmának korlátait folyamatosan gyengítő rendszert hozott létre.

De ahogy Bibó István írta, „...nem lehet politikai konstrukciókat, politikai programot hazugságra építeni.”

A Fidesz - amit a Bibó Istvánról  elnevezett szakkollégiumban alapítottunk -, alapvető célja és értéke volt, hogy bárkinek, és bármilyen csoportnak a hatalmát korlátozni kell, és a hatalomközpontosítás kialakítása és fenntartása végett sem elfogadható semmiféle bűnbakképzés. Azokra a Fidesz alapítókra, akik ezzel a céllal és alapértékkel szembefordultak, végül ráomlik a saját hazugsághegyük.

Szájer József az általa támogatott, hazugságra épített politika gyűlöletkeltésének céltáblájává vált. Deutsch Tamás pedig hiába próbálja retorikailag áthidalni azt, hogy az Európai Parlamentben a képviselőcsoportja elfogadhatatlannak tartja a retorikáját.

A mondatai nem hogy elleplezni nem tudják a bűnbakképző hatalomközpontosító politikát, amit Deutsch Tamás képvisel, hanem pontosan tükrözik azt.

A közös európai politikában, annak minden gyengeségével együtt sem lehetséges az értékeket a hiteltelen retorikához igazítani. És ez Magyarországon is csak átmenetileg, hatalomközpontosítással, annak részeként a sajtószabadság egyre súlyosabb csorbításával, bűnbakképzéssel, és a választási törvénynek a hatalomközpontosítás fenntartását elősegítő átalakításával volt lehetséges.

Ez a hazugságra épített politikai konstrukció nem csak Bibó István igazságával áll szemben, hanem a magyar szabadság eltörölhetetlen hagyományával is. És azzal a töretlen hittel, hogy, Bibó szavaival, „politikai konstrukciókat, politikai programot” csak őszintén, komolyan lehet fenntarthatóan építeni.

A szerző Fidesz-alapító, a párt egykori alelnöke és országgyűlési képviselője a 90-es évek elején, szólásszabadság-kutató, magyar és Európa-bajnok slammer, a Földalatti Slam Akadémia alapítója és főszerkesztője