Amikor Novák Katalin még unta a „bárgyú mesekönyveket”

Tíz évvel ezelőtt, rögtön az első Terézanyu pályázaton különdíjat nyert Novák Katalin. Az akkori írását a pályázat ötletgazdája Rácz Zsuzsa ásta elő, aki szerint Novák Katalin akkori szavai „őszintén, bátran tükrözték vágyát”:

„Elfogadjam a hízelgő ajánlatot?

Három gyereket szültem, hetedik éve vagyok otthon velük. (…) Unom a bárgyú mesekönyveket, szeretnék két mondatot úgy váltani egy felnőttel, hogy nem szakít félbe senki, és minden vágyam csukott ajtó mellett pisilni. Szeretném hasznát venni a két diplomámnak, a négy általam ismert idegen nyelvnek, az élettapasztalatomnak.

Hívnak vissza dolgozni. Felelős beosztásba, izgalmas területre, még izgalmasabb időszakban, tehetséges munkatársak közé. Nyolc órában.

Fel-le, fel-le, fel-le. Repül a hinta, kacag a kislány, én pedig nem tudom, menjek vagy maradjak.” (A teljes írás itt olvasható.)

A három gyerekével akkor már hét éve otthon maradó anya szövege és a jelenleg tárca nélküli miniszterként videóban megosztott gondolatai finoman szólva sem mindenhol fedik egymást. Novák Katalin ugyanis a videóban azt mondta, "ne higgyük azt, hogy egy nő ne élhetné meg a kiteljesedését sokgyermekes anyaként úgy, hogy "csak" a családjának él." De azt is üzeni a nőknek, hogy ne higgyék el, hogy folyton versenyezniük kell a férfiakkal, és legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kell rendelkezniük, mint a másiknak. Inkább örüljenek, hogy szülhetnek gyereket és gondoskodhatnak másokról, a privilégiumaikat pedig ne adják fel holmi rosszul értelmezett emancipáció miatt.

Rácz Zsuzsa szerint, ha a Novák Katalin által „rosszul értelmezett emancipáció”-nak nevezett vívmány nem létezne,

ha a nők a 20. század elején nem adták volna életüket azért, hogy a lányok is tanulhassanak, vállalhassanak munkát, lehessen saját tulajdonuk: akkor neki nem lenne ma sem diplomája, sem saját jövedelme, sem karrierje – de még jogai sem. Lenne viszont kiszolgáltatva anyagilag ő és a gyermekei is. Mert ahol a nő kiszolgáltatott, ott a gyerekek is. Ha valami, hát ez axióma.

Rácz Zsuzsa azt írja a Facebookon, hogy Novák Katalin egy olyan kormányban tárca nélküli miniszter és egy olyan kormánypártnak a női alelnöke, amelyben alig akad nő. „Az ilyen férfiklubokba csak 1–2 nőt vesznek be. Azokat, akik úgy táncolnak, ahogy a fiúk fütyülnek. Kati most eltáncolja.”

Majd megjegyzi, hogy a nők mindenhol a világon kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért. „Hetek óta ingyen dolgozunk, nőtársaim, abba is hagyhatnánk, hát nem?! Mi történne akkor? Megállna a világ. A nők láthatatlan, pontosabban fizetetlen munkája csak a bérükben nem látszik – minden ország GDP-jének minimum egyharmadát teszik ki! Felbecsülhetetlen érték: elképzelhetetlen mennyiségű munka ÉS pénz. Amiből alig látunk viszont bármit – még a megbecsülést sem.”

A bejegyzése végén pedig konkrét kérdéssel nyomatékosítja Novák Katalin mondatainak a következményeit:

Tegye fel a kezét, aki azt szeretné, hogy szeretett lánya, unokája, kevesebb pénzt kapjon az ugyanannyi munkáért, mint a fia, a fiúunokája! Tegye fel, aki azt szeretné, hogy a lányának sokkal nehezebb legyen boldogulnia! Mert most ez a helyzet: a lányoknak, nőknek nehezebb. Ki szeretne ilyen sorsot a lánygyerekének?