Bencsik János: Így nem érdemes és nem is lehetséges kormányt váltani

Az ország elkeseredett harcot vív a járvány ellen. A nagy állami ellátórendszerek összeomlásának fülsüketítő zaját csak az őrületig fokozott polgárháborús propagandagépezet harsonái tudják időnként túlüvölteni. Hetente tervezzük újra fenekestül felfordult életünket, és próbáljuk követni a sokszor követhetetlen előírásokat. Vállalkozó családok tízezrei néznek szembe a teljes létbizonytalansággal.

A kiszámíthatatlanságból fakadó szorongás részese lett a hétköznapjainknak.

A kormány mindeközben azt csinálja, amihez a legjobban ért: kormányzás helyett kommunikál és gumicsontokat dobál be, amin az ellenzék jól elrágódik. Ha pedig épp nem rágódik, akkor saját magával van elfoglalva, és azon lamentál, üzenget, ügyeskedik, hogy hány listával és milyen felállásban vágjon neki a másfél év(!) múlva esedékes választásnak. Ha pedig megkérdezik, mikor lesz kormányváltás, az új amerikai elnökben bízik, gazdasági összeomlást remél, esetleg a katasztrofális borsodi eredményt magyarázza, hogy az irány jó, csak még jobban össze kell fogni.

Van-e csodafegyvere az ellenzéknek 2022-re? - Tóka Gábor vitaindító elemzése

Mit mutatnak a számok 2020 októberének közepén? Mi derült ki a borsodi időközi választáson? Mennyi plusz kellene még az ellenzéknek, és ezt hol találhatja meg? Tájkép másfél évvel a 2022-es választás, illetve a hvg360 vitasorozat előtt.

Az összellenzéki összefogás főszereplői egyre inkább hasonlítanak az ismert Monty Python-film atlantiszi szigetlakóira, akik nyakig érő vízben győzködik egymást, hogy „ne hallgassanak a vészmadarakra, minden a legnagyobb rendben van”, csak még hangosabban kell diktátorozni és mészároslőrincezni. Az se baj, ha nincs átélhető jövőkép, amelyet az orbáni világgal szembe lehetne állítani, az Összefogás Szent Ügye minden racionalitást felülír, aki nem így gondolja, az jobb esetben hitetlen, de inkább a Fidesz-bérenc.