Van-e csodafegyvere az ellenzéknek 2022-re? – Tóka Gábor vitaindító elemzése
Mit mutatnak a számok 2020 októberének közepén? Mi derült ki a borsodi időközi választáson? Mennyi plusz kellene még az ellenzéknek, és ezt hol találhatja meg? Tájkép másfél évvel a 2022-es választás, illetve a hvg360 vitasorozat előtt.
Számtalan megalázó pofon után az Orbán-rendszer tűrt és támogatott ellenzéke látszólag felismerte, hogy a 2022-es parlamenti választásokat „csak teljes körű, a politikai pártokon túlnyúló, a rendszerváltozást akaró összes réteget bevonó együttműködéssel nyerheti meg” (idézet az Ellenzéki Együttműködés nevű civil szervezet kommünikéjéből). Bel- és külföldi legitimációja érdekében a rendszer továbbra is késznek látszik egy, balkáni mércével, viszonylag hihető választási verseny – Orbán Viktor fogyatkozó türelmével összeegyeztethető szintre szorított – kockázatait elviselni. Elvben minden kész tehát egy, az eddigieknél izgalmasabb párviadalhoz.
Az összebútorozás főpróbájából a Pató Pál-os viselkedésre roppant hajlamos ellenzék megerősödve, de a 2019 őszén látotthoz hasonló, önelégültséget ébresztő eufória nélkül került ki. Szavazataránya nőtt a 2019-es eredményekhez képest a borsodi időközin (ld. ábránkat), és a soha nem látott volumenű fideszes mozgósítási dömping ellenére hozta azt, amit az országos közvélemény-kutatások alapján a Jobbik közvélemény-kutatója is előre látott. Kiderült, hogy egy mezítlábas ellenzéki kampány még egy a százhoz erőforráshátrányban, az üresen kongó és az adott esetben eleve hamis „megtörjük a kétharmad” jelszóval is megmozdítja a teljes bázist (ne 2018 áprilishoz hasonlítsunk, mert akkor még a Jobbik meg az LMP számos olyan szavazót és politikust is jelentett, akinek a hatpárti összefogás elfogadhatatlan volt).
2022-ben ez ugyanúgy nem lesz elég, mint most. De az együttműködés tűzpróbaja annyiban sikeres volt, hogy hiába dominálta a független sajtó kampánybeszámolóit is az ellenzéki jelölt múltjából a Fidesz-központ által gondosan kiásott megannyi aggasztó részlet, az ellenzék mégis összezárt. Még a DK aktivistái és országos arcai is járták Tiszaújváros utcáit, és a Sajó-parti balos települések részvételi aránya nagyjából hozta az önkormányzati választásokon látott szintet. Magában a városban Bíró László szavazataránya pedig felül is múlta azt, amit egy évvel korábban az ellenzéki közös lista és az akkor különutas borsodi DK megyei listája együttesen hoztak.