TGM: A kudarc

„A médiahatóság – szóval Orbán Viktor – betiltotta a Klubrádiót.

Megszüntette.

Fölszámolta.

Az Origo, a Népszabadság, a Figyelő, az Index szétverése után, a KESMA négyszázhatvan médiuma után, a közszolgálati médiák és a teljes regionális sajtó szélsőjobboldali propagandaszervvé alakítása után, megszámlálhatatlan sport- és poprádió MTI-hírekkel való egyenirányúsítása után, a középiskolai tantervek fasizálása után, a fölsőoktatás fenyegetése és részbeni (nagy részbeni) gleichschaltolása (gondoljunk a dzsenderrendeletre), az irodalom PIM-esítése után, a műemlékvédelem és a múzeumügy szétbarmolása után, a nem Orbán-párti helyhatóságok anyagi tönkretétele közben, a már régóta csak Budapesten sugárzó Klubrádiót is elintézte...”

Így kezdődött volna a Klubrádió frekvenciaengedélyének megvonásáról szóló cikkem. Megírtam, be is fejeztem, nem sikerült. Túlírt volt, erőltetett, mesterkélt, látszatra bravúros, de voltaképpen üres. Visszavontam, e pár közhelyes kezdőmondat kivételével töröltem is.

Mi történt?

Már vontam vissza cikket, és a publikáltak közül is megbántam néhányat.

Ez önmagában nem túl érdekes.

De nem erről és nem rólam van szó.

Belefáradtunk a fölháborodásba. A följebbi lista sokkal, de sokkal hosszabb is lehetne.

Az Orbán-rezsim gyalázatos visszaéléseinek – ezek egy része még a rendszer saját alkotmányának és törvényeinek is ellentmond – se szeri, se száma. A színiakadémia (SZFE) csodálatos színtársulata nagyon szép példát mutatott a szabadságszerető, egyébként apolitikus tiltakozásra. Övé – ha jól látom – a közönség rokonszenve. De a kormányzat nem hátrál. Támad. Eddig minden vitatott esetben (és rengeteg van) fölülkerekedett.

TGM: Vakító világosság

Az állítólagos baloldali médiafölényről és a Színház és Filmművészeti Egyetem elfoglalásáról, vagy inkább megszüntetéséről. Valamint a rendszerdiskurzusról, az Orbán-korszak korszelleméről, kormányról és (hivatásos) ellenzékéről. Vélemény.