A Tesla születése – Elon Musk életútja 8. rész
11 perc
2020.08.18. 17:00
Nagyon kevés olyan személyiséget találunk az egész történelemben, akinek hajthatatlansága és eredeti látásmódja lehetővé tette, hogy több iparágban is maradandót alkosson. A kevesek egyike, Elon Musk, elképesztő innovációkat kezdeményezett az elektromos autók, a kereskedelmi űrhajózás és a napelemes rendszerek területén. Sorozatunk végigköveti életútját a dél-afrikai gyermekkortól az üzleti élet csúcsáig.
J. B. Straubel bal arcát egy 5 cm-es heg szeli át. Még a középiskolában szerezte egy kémiaórán, kísérlet közben. Straubel rossz vegyszereket kevert össze, a kezében tartott csőrös pohár felrobbant. Straubel Wisconsinban született. Házuk alagsorában alakította ki elszívóberendezésekkel felszerelt hatalmas laboratóriumát, ahol postán rendelt, kölcsön kapott vagy innen-onnan elcsent vegyszerek sorakoztak. Tizenhárom évesen egy régi golfautót talált a szeméttelepen. Hazavitte, működőképes állapotba hozta, de ehhez újra kellett építenie az elektromos motort. Úgy tűnt, Straubel mindig valamit éppen szétszed, megbütyköl, és újra összerak.
Kíváncsi természete a Stanford Egyetemre hajtotta, ahol 1994-ben fizika szakra iratkozott be. A haladóbb kurzusok túl elméletiek voltak, Straubel pedig szerette bepiszkítani a kezét. „Energiarendszerek és gépészet” néven saját főszakot talált ki magának. „Szerettem volna szoftvereken és az elektromosságon keresztül vezérelni az energiát – idézte fel Straubel. – Ez a számítástechnika ötvözése az erősáramú elektronikával. Összekapcsoltam mindazt, amit imádtam.”
1600 dollárért vett „egy rakás trágya Porschét”, amelyeket aztán elektromos autóvá alakított. Az autó világrekordot ért el az elektromos járművek gyorsulási versenyében: 17,28 másodperc alatt tette meg a 400 m-es utat. „Azt a tanulságot vontam le, hogy az elektronika remek dolog, és a gyorsulást alacsony költségvetéssel is össze lehet hozni, de az akkumulátor necces dolog – mondta el Straubel. – Alig 50 km-es tartománnyal működött. Első kézből tanultam hát meg, milyen korlátai vannak az elektromos járműveknek.”
2002-re Straubel már Los Angelesben lakott. Elvégezte a mesterszakot a Stanfordon, és vállalatról vállalatra járt, hátha megtetszik neki valami. Több izgalmas próbálkozás közepette meglátogatták régi barátai a Stanford napelemes autós csapatából, akik egy verseny keretében 3700 km-t tettek meg Chicagóból Los Angelesbe, Straubel pedig szállást adott az elcsigázott srácoknak.
„Éjszakába nyúló beszélgetésben elgondolkodtunk, mi történne, ha 10 ezer akkumulátorcellát kötnénk össze – emlékezett vissza Straubel. – Kiszámoltuk, és arra jutottunk, hogy akár 1600 km-t is meg lehetne tenni így. Teljesen elszállt dolog volt, és végül mindenkit elnyomott az álom, de engem a gondolat sokáig nem hagyott nyugodni.”
Nemsokára elrepült Palo Altóba, az éjszakát a repülőgépén töltötte, aztán kerékpárra pattant, eltekert a Stanford kampuszára, hogy kampányoljon az ügyért. Hónapokon át egyik befektető a másik után utasította vissza. Aztán 2003 őszén Straubel találkozott Elon Muskkal. Straubel korábbi munkaadója, Harold Rosen ebédet beszélt meg Muskkal a Los Angeles-i SpaceX főhadiszállás közelében egy halétteremben, és magával vitte Straubelt is, hogy segítsen neki bemutatni az elektromos repülő ötletét. Amikor Musk erre nem harapott rá, Straubel bejelentette az elektromos autó mellékprojektjét. Az őrült ötlet azonnal felkeltette Musk érdeklődését, aki már évek óta töprengett az elektromos járművekről. Musk eddig az ultrakondenzátorok használatára összpontosított, ezért most meglepte és fel is lelkesítette, hogy időközben mennyire előrehaladt a lítiumionos akkumulátor technológiája.