Szeretettel Pozsonyból: Szlovákiában lassan csak plagizálók lehetnek közjogi méltóságok

Amikor 2012-ben kiderült, hogy a magyar államfő szakdolgozata plágium, az akkor első kétharmados kormányzását élvező Fidesz helyes politikai döntést hozott. Schmidt Pálnak távoznia kellett, s ez így volt rendjén.

A plágium nem új jelenség – ha csak a magyar irodalomtörténetben lapozgatunk, Kölcsey is felháborodott, Vályi Nagy Ferenc ugyanis az ő Iliász-fordításainak részleteit felhasználva adta ki magyarul Homérosz művét, a fordítást mint olyat nem tekintve alkotásnak.

2012-ben viszont nemcsak törvénysértő volt a plágium mint olyan, világszerte alkalmaztak már kisebb-nagyobb hatékonysággal plágiumszűrő programokat. Egyes országokban, sőt egyetemenként változó kritériumok alapján, de mégis létezett egy normarendszer, amely megfogalmazta, az eredeti mű milyen arányban használhat fel egyéb műveket idézet (citátum), utalás (parafrázis) formájában, és azt miként illik jelölni.

Szeretettel Pozsonyból: Itt sem veszik túl komolyan a jogállamiságot

A szlovákiai politika és közélet továbbra is groteszk és abszurd, de közben egy példátlan iskolai vérengzés rázta meg az ország lakóit.

Az aránylag szigorúan szabályozott német nyelvterületen egy Wikipédiához hasonló felület, a Vroniplag szó szerint levadássza a nem tisztességes módon megszerzett diplomával rendelkező  közszereplőket. Így volt kénytelen távozni Angela Merkel kormányából Anette Schavan oktatási miniszter, valamint a védelmi tárcát felügyelő Karl-Theodor zu Guttenberg (német sajtó egyébként Googleberg csúfnévvel ajándékozta meg).

Csehországban egy teljes egyetemi kar szűnt meg az után, hogy az akkor hivatalban lévő, azóta néhai Stanislav Gross kormányfő lemásolt doktori munkájával kapcsolatban átvilágították a pilzeni egyetemet.