Rendszerváltók30 – Györgyi Kálmán: Az ügyészség nem kvázi kegyelmi fórum
6 perc
2020.05.13. 15:30
Támadták azzal, hogy a pártállami titkosszolgálatot védi, volt kommunista vezetők politikai pereivel kellett foglalkoznia. A HVG 1990 augusztusában, legfőbb ügyésszé választása után készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.
Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják. Eddig ezek jelentek meg:
Rendszerváltók30 – Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni
Rendszerváltók30 – Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt
Rendszerváltók30 – Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás
Rendszerváltók30 – Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz
Rendszerváltók30 – Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó
Rendszerváltók30 – Matolcsy György: Nem vagyok félős típus
Rendszerváltók30 – Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok
Rendszerváltók30 – Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz
Rendszerváltók30 – Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon
Rendszerváltók30 - Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk
Rendszerváltók30 – Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer
Rendszerváltók30 - Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás
Rendszerváltók30 – Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában
Rendszerváltók30 – Bokros Lajos: A társadalmi vagyon 20%-át az állampolgároknak lehetne juttatni
Rendszerváltók30 – Kupa Mihály: Matolcsy rögtönzéseivel nem értettem egyet
HVG: Alighanem ön jutott a legmagasabb politikai posztra az egykori állampárt tagjai közül a szabad parlamenti választások óta. Nem fél attól, hogy korábbi párttagsága miatt előbb vagy utóbb kikezdik?
Györgyi Kálmán: Sohasem csináltam titkot abból, hogy 1967-ben szabad akaratomból léptem az MSZMP-be, s voltaképpen a párt lépett ki belőlem 1989 októberében. Ez szerepelt abban az életrajzban is, amit 400 példányban lesokszorosítottak megválasztásom előtt a parlamentben. Megjegyzem továbbá, én nem pályáztam erre a posztra, hanem felkérésre fogadtam el a jelölést.
HVG: Gyorsan igent mondott? Egyáltalán kikkel tárgyalt előzetesen?
Gy. K.: Egy országgyűlési képviselő keresett meg május 10-én. Huszonnégy óra gondolkodási időt kértem, majd hozzájárultam, hogy nevemet javaslatba hozzák. Ugyanakkor nem voltam biztos abban, hogy az én jelölésem a legkiválóbb ötlet. Az ügyészségen akadnak jól felkészült jogászok, akik e tisztet betölthették volna.
HVG: Neveket említene?
Gy. K.: A Legfőbb Ügyészségről nemrég eltávozott Julis Mihályt. Vagy a jelenlegi fővárosi főügyész Bócz Endrét egyaránt kitűnő választásnak tartottam volna.
HVG: A jelölők — gondolom — azért kerestek külső szakembert, mert a Legfőbb ügyészség apparátusa erősen kádárista érzelmű testület hírében állt. Tudomásom szerint az itteni pártszervezet tavaly februárban még tiltakozott 1956 népfelkeléssé nyilvánítása miatt. Milyen mértékű személycseréket tart szükségesnek házon belül?