Megtaláltuk a politikai mesterművet a NER rendszerében

10 perc

2020.05.13. 04:50

A NER elmúlt 10 éve elérte, hogy a legelesettebbek is beletörődjenek abba: a rendszer ilyen marad. Politikai képviselet hiányában és a kisebb településeken gyakorlatilag láthatatlan ellenzék miatt mást nem is igen tehetnek. A kulcs a hatalom identitáspolitikája, amely elhiteti az alul lévőkkel, hogy ők is a társadalom részei, mondja Kovách Imre szociológus. Interjú.

hvg360: Milyennek látja a magyar társadalmat, hogyan változott, amióta a kormány meghirdette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét?

Kovách Imre: Nagyon komplex jelenség az, amit NER-nek hívunk. Az alapján, ahogyan a médiumokkal, a civilekkel bánik vagy bánt a hatalom, ahogyan politikailag nyúl bele mindenbe, azt mondhatjuk, hogy politikailag integrált lett a mai magyar társadalom.

hvg360: Mi volt a NER legfontosabb társadalompolitikai stratégiája az elmúlt 10 évben?

K. I.: Az, hogy egyfajta stabilitást hozzon létre, pozitív és negatív értelemben is. Ezt lehet úgy is értékelni, hogy a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket úgy fagyasztja be a NER rendszere, hogy nagy tömegben nem nyújt lehetőséget a társadalmi feljebb jutásra. Bizonyos szempontból befagyott társadalmi hierarchiával működik a rendszer. Ugyanakkor elérte azt is, hogy nagy csoportok a társadalom legtöbb rétegében kapjanak annyit a rendszertől, illetve féljenek annyira a lecsúszástól, hogy kimondva vagy kimondatlanul, de elfogadják azt a rendszert, amiben élnek. Ehhez persze hozzátartozik a politikai ellenzék harmatgyenge teljesítménye is, meg a NER politikai elitjének minden törekvése az ellenzék sarokban tartására, amit nem is csinál sikertelenül.

hvg360: Ön szerkesztette 2017-ben a Társadalmi Integráció című kötetet (alább olvasható), amelyben klientúraépítő újraelosztási rendszerről írnak. Mi ennek a lényege?

K. I.: A fejlesztési források felosztása projektekben történik, ami a mi országunkban kivételes lehetőséget nyújt a politikának arra, hogy beavatkozzon a gazdaság ügyeibe. Vannak, és nem is kis arányban, nyílt korrupcióra utaló jelek, de ebben a rendszerben többé-kevésbé legitim módon osztható szét fejlesztési forrás. Ez pedig kiváló alkalom a politikai hatalmat gyakorlóknak arra, hogy egyrészt belenyúljanak a gazdaságba, olyan mértékig, ami többpárti demokráciák esetében szokatlan, másrészt létrehozzák azt az új burzsoáziát, ami egyébként bevallott célja is volt a NER vezetőinek. Strukturális értelemben nem egészséges az, hogyha egy gazdaságnak a közepes és a kisebb vállalkozásai és egységei nem olyan erősek és sok minden koncentrálódik.

A koncentráltságnak vannak előnyei, de az ellenőrizhetetlen hatalom a gazdaságban sem tartozik a feltétlenül hatékonyabb megoldások közé.

A közmunka sikere például strukturális értelemben legalábbis kérdéses. 2015-től a kormány a szociális forrásokat is egyre inkább a fejlesztési projektek irányába terelgeti. Egyre kevesebbet költ szociális és társadalompolitikára, és azt is úgy, hogy a lent levőknek abból egyre kevesebb jut. A fejlesztési programok összege növekszik, a rendszer pedig befolyásolni tudta, hogy a klientúrának jusson a pénzekből, ami messze nem a tetten érhető korrupció, legálisabb formája annak, hogy a politikailag felépített új társadalom létrehozását ezzel elősegítsék.