Rendszerváltók30 – Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer
8 perc
2020.05.06. 15:30
Ómolnár Miklós újságíróként kezdte pályáját, majd a rendszerváltás idején a Kisgazdapárt egyik emblematikus személyisége lett, majd visszatért a sajtóvilágba. A HVG 1991 áprilisában készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.
Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják.
Rendszerváltók30 – Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni
Rendszerváltók30 – Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt
Rendszerváltók30 – Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás
Rendszerváltók30 – Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz
Rendszerváltók30 – Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó
Rendszerváltók30 – Matolcsy György: Nem vagyok félős típus
Rendszerváltók30 – Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok
Rendszerváltók30 – Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz
Rendszerváltók30 – Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon
Rendszerváltók30 - Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk
HVG: Ön a fiatalabb képviselői nemzedékhez tartozik, amelybe Csengey Dénes is tartozott. Nem ejtette gondolkodóba a halála?
Ómolnár Miklós: De, nagyon is. Rádöbbentett, hogy amikor nap mint nap hazakerülök, sokszor ájultan zuhanok az ágyba. Világéletemben tempósan éltem, de a mostani hajsza háromszorosa a korábbinak. Nem emlékszem, mikor volt szabad hétvégém, s mikor olvastam utoljára szépirodalmat.
HVG: Mondja, megéri? Nem akarja fékezni a tempót?
Ó.M.: Az egész olyan, mint egy kábítószer. Egy-két napos kikapcsolás szorongást okoz, hátha kimaradok valamiből, hátha elmulasztok valami lényegeset... Végül aztán semmi nem változik.
HVG: Az utolsó évet leszámítva újságírásból élt. E pályára azonban csak kínkeservesen tudott bekerülni, mert életrajzába állítólag mindannyiszor beleírta, hogy „világnézeti szilárdságomról jobb nem beszélni”. Ugyanakkor a Jogi Karra azonnal bejutott. Ott sem felejtette el megtenni ezt a megjegyzést?
Ó.M.: Oda simán besétáltam. Faggattak a múltról, hogy miért kellett két gimnáziumba is járnom, de végül - úgy gondolom - a jó felvételi döntött.HVG: Ha ezt tudták volna a felvételi botrányba belebukott hallgatók és oktatók!? A folytatás azonban nem volt ilyen sima. Korosztályából számosán többre vitték.
Ó.M.: A szakmai tudás mellett akkoriban kilencven százalékban a párttagság számított, amitől viszont ösztönösen irtóztam.
HVG: Ehhez képes viharos gyorsasággal lett kisgazda-tag majd főszerkesztő. Újságja valaha napilapként indult, s csak később alakult - nyilvánvalóan anyagi gondok miatt - hetilappá. Nem fél, hogy havilap lesz belőle?
Ó.M.: Soha nem lesz az. Nem elemző újságra, néplapra van szükség. De megjegyzem, ha Torgyán József most a hó végén hatalomra jut, megölheti a lapot...
HVG: Ha már őt említi: éppen Torgyán volt, aki kikelt a lapnak juttatott állítólag többmilliós támogatás miatt...
Ó.M.: Még novemberben alakult egy kuratórium, s létrejött hatmillió forinttal egy alapítvány, teljesen szabályosan. Talán csak az a baj, hogy Torgyán úr nem lett a tagja. Mellesleg ugyanő még januárban megjegyezte, hogy kétszázmilliót tudna szerezni a lap számára. Feltételként azt szabta: soha többé ne bíráljuk őt. Az ajánlatról azóta sem tudok többet...
HVG: Azonosul lapszerkesztő kollégájának, Csurka Istvánnak sajtóellenes kirohanásaival?