Irán kifelé erőt sugároz, de könnyen a Szovjetunió sorsára juthat

A rendszer második emberének tartott Kászim Szulejmáni tábornok likvidálása olyan Iránt kényszerít válaszlépésre, amelyik komoly társadalmi és gazdasági nehézségekkel küzd. Elavuló gazdasági kulcságazatok, fékezhetetlennek tűnő infláció, a fiatalok körében növekvő munkanélküliség, és egyre gyakoribb, a hatalom által elkendőzött tüntetések befolyásolhatják, hogy Teherán milyen választ ad Donald Trumpnak.

Mindennek ellenére, az új külső nyomással és a belső gazdasági nehézségekkel együtt is külpolitikai téren az utóbbi másfél évtized egyértelműen sikertörténetnek tekinthető Teherán szempontjából. Az 1979-es iráni iszlám forradalmat követő évtized a szomszédos Irakkal folytatott háborúban kötötte le az ország energiáit. A háborúban szocializálódott vezetők a kilencvenes években aztán ezen a sokkon igyekeztek felülkerekedni, majd az ezredforduló után új külpolitikai stratégia kidolgozására kérték fel a vallástudósok által irányított és inspirált teheráni és kúmi politikai agytrösztöket.