Dobozi István: Gigantikus mennyiségű "helikopterpénzt" dob le Amerika a járványban

Ha még élne Milton Friedman amerikai sztárközgazdász nagyon rácsodálkozna, hogy mivé torzult a helikopterpénzről fél évszázaddal ezelőtt bevezetett szóképe. Ő a lakosság ölébe égi mannaként hulló ingyen pénzt nem tényleges gazdaságpolitikai javaslatnak szánta, hanem ártatlan gondolatkísérletnek a monetáris politika inflációs és egyéb hatásainak illusztrálására. A koronavírus-járvány mostani kitörése kellett ahhoz, hogy a gondolatjátékból hús-vér gazdaságpolitika legyen Amerikában, de más országokban is:

vissza nem térítendő állami készpénzjuttatás a járvány következtében átmenetileg állás nélkül maradt, bérből élő lakosság és bajba jutott kisvállalkozások számára.

A koronavírus rendkívüli gazdasági válságot kényszerített ki Amerikában és máshol. A korábbi nagy krízisekkel (például a 2008-2009-es) szemben ez a válság nem a pénzügyi szektorból indult ki, hanem a reálgazdaságból, amely nincs a mindenható központi jegybank, a Federal Reserve Board (Fed) közvetlen hatókörében.

Különössé teszi a reálgazdasági visszaesést, hogy az nem a konjunktúraciklus hullámvölgye miatt, hanem a kormány által mesterségesen kiváltva következett be. A meredek, exponenciális pályán terjedő járvány megfékezése érdekében védőoltás híján a szövetségi kormány és a tagállamok rákényszerültek a nem életfontosságú gazdasági és szolgáltatótevékenységek rendeletekkel való leállítására. A járvány azonban megállíthatatlanul, futótűzként söpör végig az országon, miközben a széleskörű üzembezárások miatt a gazdaság mély recesszióba zuhant. Ezzel az amerikai gazdaságtörténelem példátlanul hosszú – tizenegy éves – növekedési trendje tört meg egyik negyedévről a másikra. A 3,5 százalékos amerikai munkanélküliség nem véletlenül volt az irigység tárgya a fejlett világban.

A kínálat- és keresletoldali sokkok szokatlan együttállása és intenzitása miatt ez a gazdasági hanyatlás jóval mélyebbnek ígérkezik, mint amilyen a „nagy recesszió” legrosszabb évében, 2009-ben volt, amikor a GDP 2,5 százalékkal zsugorodott. A mértéktartásáról ismert, konzervatív The Wall Street Journal már az 1929-1933-as nagy gazdasági depressziót felidéző összeomlás lehetőségéről,

„pusztító gazdasági cunamiról“

beszél, s nem zárja ki a GDP húsz százalékos zuhanását sem.