Tóta W.: Intés nagyuraknak, villanyoltás előtt

Fehér, kövér, puha lárvaként bújunk majd elő. Már nem a vírus, hanem a nap ellen fogjuk védeni az arcunkat, mert nem bírja a bőrünk. Különféle egyéb betegségek zavarnak majd vissza az ágyba néhány hétre, amíg óvatos szoktatással újra kimerészkedünk. Még sokáig összerezzenünk majd, ha szembejön egy Kukás vagy egy Rendőr, a titokzatos kaszt sebhelyes, harcedzett tagjai, akik kint, az utcán töltötték a járványt.

Tóta W.: A rövidtávfutó magányossága

Belepusztulva - miután az ember minden erőlködése hiábavaló volt - a legparányibb lények gyilkos erejébe, amelyeket az isteni bölcsesség e földre helyezett. Wells: Világok harca Ebben a játszmában nem lehet passzolni a kört. Hetente legalább két nagyobb szabású hadműveletet be kell jelenteni; igényli a nép, szereti nézni, ahogy a vezetői fáradhatatlanul harcolnak.

Sok halottunk lesz. Művészek, politikusok, közkedvelt vagy ismerősként utált szereplők, magyarok és külföldiek, akik az életünk részei voltak, és úgy készültünk, hogy apránként fut majd be a halálhírük. És közelebbi ismerősök, kollégák, családtagok. Szülők, nagyszülők, testvérek, barátok.

Mind egyedül mennek el. Kórházak nyüzsgő intenzív osztályain, folyosóin, szükségkórtermek tábori ágyain. Nincs látogatás, nincs búcsú. Utolsó e-mail és cset lesz, a legszomorúbb hangulatjelek. Zajos telefonbeszélgetések, amennyire a lélegeztetőgépből, utolsó lehellettel telik.