Kun Bélát és Szent Istvánt is szoborba öntötte. Erre már Kádár János is kíváncsi lett
7 perc
2020.01.18. 14:00
Lenin-szobrokat is kellett gyártania ahhoz a szocializmusban hogy mellette szabadon is dolgozhasson. A rendszerváltás után több alkotását is elmozdították, de így is mintegy 200 szobra áll az ország közterein a múlt héten eltemetett Varga Imrének, akit egyesek a XX. század egyik legnagyobb szobrászának tartottak.
A tehetséget leszámítva minden – a német Vaskereszt, a horthysta katonatiszti múlt, a világháborús zuhanóbombázói karrier is – az ellen szólt, hogy köztéri szobrász lehessen belőle a szocialista Magyarországon. Pátzay Pál személyes támogatásával azonban le tudott diplomázni a Rákosi-érában.
Egy 56-os epizód miatt (nyakában lógó géppisztollyal látták a pesti utcákon) nem számított ígéretes kádernek a forradalom után sem, ötévi szilenciumot is kapott. Ennek dacára az „ő” Osztapenko-szobra – pontosabban az általa inkognitóban újraformázott Kerényi Jenő-féle szovjet parlamenter – integetett Budapest kapujában a Kádár-korszak három hosszú évtizedén át.
Varga Imre: „Itt mindig a középszinten tartottak be"
Jó néhány szobordöntésben volt már része. Az első kritikai szemléletű emlékművének, Kun Béla szobrának eltávolítását tévedésnek mondta. - Nem tartom helyesnek a művek ledöntését. Kun Béla csak egyike az emlékmű szereplőinek, a lámpaoszlop mellett állva, kezében a kalapjával búcsúzik az eszméktől. Elöl az a négy ukrán tiszt, akiket ki akart végeztetni.
Az egykor szerzeteseknél tanult, somogyi földbirtokos családból jött művész a szilenciuma után azonban elkészítette a szocialista rezsim számos emblematikus szobrát: a mohácsi, a kaposvári, a váci és a gödöllői Lenineket, s még vagy fél tucat felszabadulási emlékművet.
Az 1990-ben lejárt szavatosságúvá lett munkák gyorsan támadások kereszttüzébe kerültek, ám a több nyelven beszélő (Shakespeare-szonetteket például angolul kívülről fújó) alkotónak akkor már ez sem ártott. Az újraegyesült Németországból ő kapott felkérést például a francia–német kiegyezés egyik történelmi pillanatának, De Gaulle és Adenauer találkozójának megörökítésére, a két államférfi egész alakos páros szobrának megmintázására.