A legnagyobbak mellett dolgozott a magyar festőzseni, mégis kevesen ismerik

Sorsa a világhír párizsi kapujából szólította haza, s bár a művészettörténet ma a múlt század egyik legjelentősebb magyar festőjeként tartja számon, a „nagy áttörés”, Farkas István életművének a művészetszerető nagyközönség részéről történő valódi befogadása mindmáig várat magára. Ezért is nagy a tétje az auschwitzi haláltábor poklában 1944 nyarán odaveszett Farkas mostani kiállításának, hiszen ilyen lehetőség az áttörésre a következő évtizedekben aligha kínálkozik még egyszer. A mostani tárlaton minden korábbit meghaladó számban állították ki a műveit – 170 alkotása látható hazai, európai, észak-amerikai köz- és magángyűjteményekből –, és ezúttal a dimenziók is valóban fontosak, mivel hosszabb időzésre ösztönöznek a tárlaton, segítik a „belemerülést” Farkas megannyi meglepetést rejtő mikrokozmoszába.