Minimálbérek: nem is arról vitázunk, amiről kellene?
Pitti Zoltán közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem nyugalmazott tudományos kutatója, az adóhatóság korábbi elnöke veszi sorra, hogy miért visznek tévútra azok az érvek, ellenérvek, ötletek és gondolatok, amelyek a legkisebb keresetekről szóló viták, egyeztetések során rendre felmerülnek.
Sokan és sokféleképpen foglalkoznak a minimálbérekkel, de a legtöbb megközelítésből hiányzik valódi szerepeik, illetve ezek makrogazdasági összefüggéseinek elemzése. A felvetések megelégednek egyfelől az emelések ütemének hangsúlyozásával, másfelől a hazai minimálbéreknek a nemzetközi rangsorokban elfoglalt – nem éppen előnyös – pozíciójának szemléltetésével.
Legutóbb a Magyar Nemzet hasábjain merült fel, hogy összevonnák a minimálbért és a szakképzetteknek járó garantált bérminimumot. Erre reagáló elemzésében a HVG sok egyéb mellett megpendítette, hogy ha a mai rendszer megszűnik, azzal a szakmunkát értékelik le, illetve több tízezer munkahely szűnhet meg. Ráadásul – ha megvalósulna a megszellőztetett felvetés – egy átlagos nyugdíjas alig kapna többet a minimálbérnél, ami aligha kívánatos üzenet.
Brüsszel miatt fontolgathatja a kormány a fizetések megpiszkálását
Csökkenti az öngyilkossági hajlandóságot a minimálbér emelése - ezt a meghökkentő összefüggést fejtegette a minap a The New York Times hasábjain Mihir Zaveri újságíró. Nem ő maga jutott erre a következtetésre, hanem az atlantai Emory Egyetem epidemiológiai tanszékének egyik új tanulmányát ismertette, amely még az összefüggés számszerűsítésére is kísérletet tett.