Ezzel 1000-rel mehetünk, de kevesebbet eszik, mint a repülők, autók vagy vonatok

Az emberek többsége túl fiatal ahhoz, hogy emlékezzen a vákuumcsövekre, amelyekkel csomagokat, iratokat vagy pénzt küldözgettek acélhengerekben épületek, városrészek között. New Yorkban egészen 1953-ig több mint 40 km hosszú csőpostarendszer kötötte össze Manhattan északi és déli végét. A rocketeereknek nevezett kezelőszemélyzet a föld alatti csőrendszerrel a központi pályaudvarról négy perc alatt tudta eljuttatni a csomagokat a 2 km-re fekvő főpostára.

Ez a videó szemléletesen mutatja be, milyen is egy csőposta, és hogy jó például sörautomatának is.

 Amerikai álom

Most képzeljünk el ergonomikus székekkel és biztonsági övekkel felszerelt, autonóm, 2 m átmérőjű kapszulákat, ahol kellemes hát­térzene szól, és acélcsövekben 1200 km/h sebességgel, 35 perc alatt szállítják az utasokat San Franciscóból a 620 km-re fekvő Los Angelesbe, mindössze egy buszjegy áráért. Ez nem más, mint a Hyperloop, egy 1000 km hosszú, csökkentett nyomású csőrendszer, amely összekötné Kalifornia két felét.

A koncepció Elon Musk 2013-as „Hyperloop Alpha” című tanulmányára épül, amely az új, ötödik közlekedési forma eljövetelét jósolta meg. Musk a nagy sebességű vasút koncepciójával szeretett volna versenyre kelni, és világméretű, nyílt forráskódú tervezői együttműködést hirdetett meg egy hatmilliárd dollár összköltségű, napenergiával működő kaliforniai rendszer megvalósításáért. Az ötlet bevált: napjainkban világszerte több vállalat dolgozik teljes Hyperloop-rendszerek létrehozásán.

A rakétatudósként ismert Robert Goddard 1910-ben vázolta fel a vákuumvonat elméletét, a vákuumcsövekben mágnesesen lebegtetett, becslések szerint 1500 km/h sebességgel haladó rakétákat. Az elképzelés nem valósult meg, de a rendszer, amelyet Musk egy évszázaddal később képzelt el, nem sokban különbözik tőle.

Íme, a Hyperloop első tesztje: