Kólaautomata a mező közepén - egyre ritkább a tiszta El Camino-élmény

A Föld csaknem valamennyi országából érkeztek tavaly gyalogos zarándokok az egyik legnagyobb katolikus kegyhelyre, Santiago de Compostelába. Az El Camino globalizálódását az is mutatja, hogy a 177 nemzet lányai és fiai között dél-koreaiak, dél-afrikaiak, japánok és kínaiak is többen akadtak, mint például magyarok. A gyalogos zarándoklat mint kikapcsolódási forma népszerűsége évről évre rekordokat dönt, 2018-ban naponta átlagosan már 900-an „futottak be” Szent Jakab apostol sírjához.

Ez nagyjából százszoros növekedés az 1980-as évek derekához képest, amikor előbb az Európa Tanács (kulturális útvonallá kinevezve), majd pár évre rá az UNESCO (a világörökségi listára felvéve) próbált meg életet lehelni a középkori útvonalrendszerbe.

 Az egykor hallatlanul kedvelt El Camino arra a hagyományra épült, hogy 814-ben az ibériai-félszigeti Galiciában állítólag megtalálták Jézus egyik kedvelt tanítványának, az evangélista János testvérének, Jakabnak a földi maradványait. Az ezekre alapozott kegyhely – Rómával és Jeruzsálemmel vetélkedve – hamarosan kiérdemelte a „keresztény Mekka” nevet, és a XII. században már százezreket vonzott a kontinensről – Skandináviától a Magyar Királyságig –, nem mellesleg szimbólumként szolgált az iszlámmal küzdő keresztény politikai erők számára.