Nem sokon múlt, hogy nem alakultak Farkas Bertalan szocialista brigádok, úttörőcsapatok

A magyar anyagtudományi kutatók valószínűleg hálásak azért, hogy Farkas Bertalant nem sikerült az eredetileg tervezett időben, 1979 júniusában kilőni az űrbe. Akkor ugyanis Farkas űrállomáson folytatott tudományos programjának nem lett volna része anyagtudományi vizsgálat, egy évvel később viszont már többet is elvégezhetett.

A magyar tudósok emlékei szerint Farkas parancsnokának, a mérnök Valerij Kubaszovnak jutott eszébe, hogy kellenének ilyen irányú vizsgálatok. Hivatalosan 1979 őszén az Interkozmosz (a szocialista országok űrkutatási szervezete) kifogásolta, hogy Magyarország nem tett javaslatot űrkemencében végezhető anyagtechnológiai kísérletre, holott megvoltak ehhez az eszközök a Szaljut–6 űrállomáson.

Gyorsan kellett dönteni, s ebben több csapat is részt vett Budapestről: a Vasipari Kutatóintézet, a Műszaki Fizikai Kutatóintézet, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete. A vasipari intézet programjának neve, a Bealuca örök emléket állított két kutató feleségének.

A KFKI programjában fémolvasztással kísérleteztek, a Műszaki Fizikai Kutatóintézet pedig Eötvös-programot indított, utalva arra, hogy ötvözeteket kellett vizsgálniuk az űrhajósoknak. Az 1979 végére elkészített tervek nyomán Farkasnak és Kubaszovnak a feladata lett fémek ötvözetének, kristályosodásának vizsgálata az űrben.