Hozzá kell szoknunk a jelentős dráguláshoz? Itt a hvg.hu karácsonyi bolttesztje

Előbb jött a vajpara, amikor az egekbe nőtt a tejtermék ára. Aztán a madárinfluenzával a tojáspara, tavaly szintén az egekbe szökött a zöldségek ára, az idei év pedig a húsparáról szólt: ez is meglátszik karácsonyi bevásárlásunk végösszegén. A hvg.hu immár harmadszor ment el hét nagy kiskereskedelmi lánchoz, hogy megnézze, mennyiért tudjuk megvenni egy klasszikus karácsonyi vacsora hozzávalóit. A termékek nem változtak, az árak annál inkább, ami annál rosszabb hír, hogy az áruk legtöbbje az év bármelyik szakában a kosarunkba kerül.

Ennek megfelelően az áremelkedés sem volt meglepetés, ám a mértéke annál mellbevágóbb lehet. Különösen a menü árának jelentős részét kitevő húsféléknél, ezen belül is a sertésnél. Ennek ára az afrikai sertéspestis miatt emelkedett, és nem is csak azért, mert Magyarországon – ha háziállatokban nem is, csak vaddisznóknál – is felbukkant az állatok számára halálos kór. Az árak együtt mozognak a nemzetközi piacokon, az emelkedést pedig leginkább az befolyásolja, hogy Kínában pusztít a járvány, ezért hirtelen megnőtt a kereslet a hús iránt.

Fülöp Máté

Nézzük, ez hogyan mutatkozik a mi kis kosarunkon:

Amíg két éve fél kiló darált sertéshúst még átlagosan 600 forint alatt tudtunk megvenni, és 2018-ban is 610 forint körül volt az átlagár, idén ez majdnem száz forinttal több, 709 forint – ez egy év alatt több mint 16 százalékos emelkedés, ami nemcsak az általános, 3,3 százalékos infláció többszöröse, de még az élelmiszerek átlagosan 5,4 százalékos drágulásának is a háromszorosa. Érdekes, hogy nemcsak a sertés, de a baromfi ára is nőtt: a kosarunkba került pulykamellfilé kilójának átlagára 1594 forintról 1806-ra módosult egy év alatt, ez több mint 13 százalékos plusz.

Csalódnia kellett annak is, aki azt gondolta, hogy a tavalyi szezonra jellemző zöldségdrágulás alábbhagy, olcsóbb lesz a krumpli vagy a vöröshagyma – vagy legalább nem nő tovább az ára.

Nőtt, a burgonyáé átlagosan 264-ről 281-re. Persze szembetűnőbb, ha a 2017-es árral vetjük össze: akkor még 179 forintért vehettünk egy kilót a terményből, vagyis két év alatt több mint a másfélszeresére kúszott fel az ár. A tejtermékek ára viszont stagnál – a két évvel ezelőttihez képest pedig esik. Érdekes, hogy a vizsgált tejek (2,8 százalékos UHT-tej, általában saját márkás) ára minden üzletláncban megegyezett, 199 forint volt. Annál nagyobb az eltérés a máknál, amelynél az is szembetűnő, hogy a tavalyi drasztikus drágulás után még tovább nőtt az ár. A két évvel ezelőttihez képest több mint 61 százalékkal magasabb az átlagár, de 2018 után is még 11 százalékot tudott emelkedni.

Azt is megnéztük, hogyan alakult a két évvel ezelőtti drasztikus drágulásban érintett két élelmiszer, a vaj és a tojás ára. Előbbi – a vizsgált termékek közül egyedüliként – olcsóbb lett, éves szinten 4-5 százalékkal. A tojás két évvel ezelőtti, majdnem 63 forintos darabonkénti ára után felüdülés volt, hogy tavaly átlagosan 392 forintért vehettünk meg egy tízes csomagot az M méretűekből, most azonban egy év alatt 8 százalékkal többet kell fizetni. Ez persze még nem a két évvel ezelőtti drasztikus emelkedés, ám a termelők idén is hasonló drágulással riogattak, ezúttal amiatt, hogy egyre több forgalmazó zárja ki az olcsóbb, ketreces tartásban előállított termékeket.

Az árak összehasonlításakor ismét két listát készítettünk: az egyik azt mutatja, hogy a menüsor előállítása mennyibe kerül, a másik pedig azt, mennyi pénzt kell a boltban hagynunk, hogy a hozzávalókat megvásároljuk. Utóbbi listánál a diszkontok szerepeltek rosszabbul, amire az a magyarázat, hogy több termék náluk csak előrecsomagoltan, nagyobb tételben kapható. Például meg kell venni a nem éppen olcsó füstölt kolbászból 25 dekát, hogy tíz dekát elhasználjunk – jó hír persze, hogy ez legalább eláll. Ha viszont a tényleges költést nézzük, teljesen vegyes a kép: az első helyen a Lidlt találjuk (amely a másik listán az ötödik), a másodikon meg a más üzleti modellt követő Spart (amely pedig a másik listát vezeti), és ezt követően is teljesen esetleges a helyezés.

Mielőtt azonban kitörne a boltok közötti háború, meg kell állapítanunk, hogy a legdrágább és a legolcsóbb között nagyjából 10 százalékos az árkülönbség, amit nyilván az is befolyásol, hogy éppen mit árul akciósan egy lánc. Az is fontos, hogy sok alapvető élelmiszer (liszt, cukor, tej stb.) árát a láncok igyekeznek azonos szinten, lenyomva tartani. Ez magyarázza azt, hogy amikor azt vizsgáltuk, mennyit kell a boltban hagynunk, viszonylag szerény, 3,3 százalékos drágulást láttunk éves alapon. Ha viszont a liszt vagy a cukor már kisebb hányadot képvisel a kosárból, mindjárt megugrik az ár: a tényleges költés e szerint éves alapon 9 százalék körüli mértékben nőtt meg (5590 forintra).

A végösszeghez hozzá kell még adnunk a halat és a savanyított káposztafejet, amelyet nem a kiskereskedelmi láncokban, hanem piacon és hipermarketekben leltünk fel. Ami a káposztát illeti, itt a tavalyi 550 forintos kilónkénti átlagárhoz képest 600 forint körülit találtunk. A halak esetében az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatbázisához fordultunk segítségért. Itt érdekes, hogy a 2017-ben még 27 százalékos áfa tavaly 5 százalékra csökkent, az árak mégsem tudtak visszaesni, amit egy, az állatállományt negyedelő betegség számlájára írtak. Idén hasonlóról nem esett szó, az árak mégis szép csendben nőttek tovább: amíg a pontyszelet átlagára a vizsgált fővárosi piacokon és üzletekben tavaly november végén 1966 forint volt, idén már 2117. Ennyivel ugyan nem, de a friss ponty is drágult: egy kilót tavaly karácsonyra még átlagosan 1200-ért lehetett beszerezni, most pedig 1260 forint.

Ezzel együtt a négyszemélyes karácsonyi vacsoránkra minden bonyolítás és dísz nélkül szánt összeg már meghaladja a kilencezer forintot: az olcsóbb változat 9186 forint, de ha vajra vágyunk, már nem sok visszajáró marad a tízezresből, 9567 forint lesz. Ez azt is jelenti, hogy a teljes összeg tíz százalékkal nőtt egy év alatt.

A hal és a zöldségek árán pedig az is látszik, ami általában jellemző: ha egy termék ára egyszer megnő, nagyon kicsi az esélye annak, hogy utána tartósan olcsóbb lesz.