„Mintha szép lassan elfogyna a levegő”

6 perc

2014.06.20. 18:15

Szélcsönd ellen szélcsöndharcot hirdet a kormány Egressy Zoltán új regényében. Az író szerint mindebben nincs semmi abszurd, reális forgatókönyv, hogy egy ilyen helyzetben is megtalálnák a felelősöket. És az nem a természet lenne, hiszen az nem ideális ellenség. Interjú.

hvg.hu: Legújabb regényében meghirdetik a szélcsöndharcot. Valóban katasztrófa történne, ha a Kárpát-medencében beköszöntene a totális szélcsend?

Egressy Zoltán: Árvíz esetén árvízharc volt, szélcsendben szélcsöndharc lenne. Ez ironikus írói gesztusnak hathat, valamiféle abszurdnak, de úgy gondolom, egyszerű hiperrealizmus. Miután magyar epicentrummal következik be a kötetben a szélcsönd, nyilvánvaló a katasztrófa.

hvg.hu: Ha huzamosabb ideig nem lenne szél a Kárpát-medencében, tényleg kiszáradna a Tisza, a Balaton, és végképp ellehetetlenülne az élet?

EZ: Nem lenne csapadék-utánpótlás, úgyhogy előbb-utóbb igen. A Duna kivétel, mert az nem a Kárpát-medencében ered. De ezek csak a vízügyi következmények. Teljes lenne a tanácstalanság, a helyzetet mesterségesen nem lehetne megoldani. Az élővilág kipusztulna, hatalmas lenne a szmog, előbb-utóbb kezelhetetlen helyzet alakulna ki. Nyilván felvetődne, ki a bűnös, ki vonható felelősségre. A természet aligha. Nem ideális ellenség.

Túry Gergely

hvg.hu: Ha jól tudom, nem akart politikai pamfletet írni.

EZ: Nem, és nem is szeretném, ha annak olvasnák. Ez egy hatszereplős, szerelmes, fájdalmas, sokféle bonyodalommal tarkított történet, viszont a mai Magyarországon játszódik, így bizonyos dolgok nem megkerülhetők. Egy december eleji napon áll be a teljes szélcsend, és ez társadalmi, szociológiai, kapcsolatrendszeri, pszichológiai, mindenféle következményekkel jár. Értelemszerűen és szükségszerűen megnyilvánul a politika is.

hvg.hu: A regényben ábrázolt apokaliptikus állapotok reális tapasztalatból, a mostanában uralkodó közhangulatból táplálkoznak?

EZ: Egységes közhangulatról ne nagyon beszéljünk, minimum kétféle van abból is, és ezeknek nincsenek egymással kapcsolódási pontjaik. A regénybeli apokaliptikus helyzet meteorológiai okokból jön létre. Az én közérzetem annyira nem vidám mostanában, a Százezer eperfa ezzel együtt nem rosszkedvű, depressziós könyv, sok derű és irónia van benne.

Egressy Zoltán - Névjegy

1967-ben született Budapesten. József Attila- és Szép Ernő-díjas író.

Nevét Portugál című drámája tette ismertté, sőt, világhírűvé. A darabot 1998-ban mutatta be a Katona József Színház, azóta is repertoáron van. Épp most jelent meg az erről szóló könyv és DVD.

A Portugál mellett a Sóska, sültkrumpli és a Kék, kék, kék a három leggyakrabban játszott műve. Külföldön egyértelműen a legismertebb, egyben legelismertebb kortárs magyar drámaíró. Műveire a líra és a humor sajátos keveredése jellemző, az elvágyódás fanyar, abszurd, egyben költői megfogalmazása.

Újabban prózát is ír, két novelláskötete és két regénye jelent meg, történeteit többnyire egyfajta mágikus realizmussal áthatott, de reális alaphelyzet jellemzi. 2014-ben “igazolt át” a Kalligramtól az Európa Könyvkiadóhoz, a Százezer eperfa az első európás műve.

hvg.hu: Mennyiben aktuális a történet, és mennyiben vonatkoztathatjuk el a mai magyar valóságtól?

EZ: Egy történet csak konkrét lehet, "általában" nem lehet írni semmiről. Ez a regény utópia a jelenből. Sok valóságos motívummal, felismerhető hellyel, ettől függetlenül valamelyest azért elvonatkoztatható az "itt és most"-tól. Nem szimpla katasztrófaregény, nem egyszerű szerelmi történet, nem csak egy lenyomat a mai Magyarországról - bár mindenből van benne. Reális, de kicsit elemelt is, szándékaim szerint sokrétű írás. Fontos a nyelve, a zenéje, a szöveg hömpölygése, ment bennem zakatolt szépen, míg írtam.

hvg.hu: A regény fontos elemei a szélcsenddel kapcsolatos földrajzi és csillagászati tudományos elméletek. Ezek valódiak vagy az írói fantáziájának szüleményei?

EZ: Ha írok, az aktuális témával kapcsolatban szinte kényszeresen utánanézek mindennek, aminek lehet. Az információknak végül csak a töredéke kerül be a műbe. A szélről is igyekeztem a lehető legtöbb mindent megtudni, beszéltem meteorológussal, földrajztanárral, vízügyi szakemberrel.

hvg.hu: Furcsa, hogy milyen sokáig nem tör ki a pánik az országban a szélcsend és az egyre furcsább időjárási jelenségek miatt. Ennek mi az oka?

EZ: Ha szmogriadót hirdetnek, nem esünk azonnal kétségbe, a problémák előbb-utóbb meg szoktak oldódni. Viharjelzések esetén sem tör ki pánik. Se narancs, se piros riasztáskor. A regény szereplői abban bíznak, hogy jön majd a szél, kifújja a romlott levegőt. Megemlítődik a szövegben a Costa Concordia története, az utasai az elmerülés pillanatáig nem hitték el, hogy halálos veszélyben vannak. Nevetgéltek azon, hogy most ők a Titanic. Aztán tíz percen belül meghaltak. A regényben is lassan jutnak el a baj felismeréséig, sokáig reménykednek a szereplők a tisztulásban, az előbb-utóbb érkező szélben, az esőben. Advent négy hete alatt játszódik a történet, ami amúgy is a várakozás időszaka.

hvg.hu: Nyilván azt is izgalmas lehetett végigkövetni a hősein keresztül, hogy az ember hogyan viselkedik ilyen apokaliptikus határhelyzetekben.

EZ: A főhőseim, ahogy általában, ezúttal sem világmegváltó váteszek. Hétköznapi emberek, akik alapvetően a saját életükkel vannak elfoglalva. Aztán elkezdenek összetartozni. Az agyukban, a gondolataikban ott vannak életük korábbi szereplői is, ilyen határhelyzetben ez természetes. Gyorsan változik a világ körülöttük, de léteznek szétszakíthatatlan kapcsaik, amelyek meg tudnak ugyan gyengülni, de elszakadni nem képesek.

hvg.hu: A regényhősök sorsfordító találkozásaira a Margit-szigeten kerül sor. Miért pont a Margit-sziget lett a kötet egyik meghatározó, központi helyszíne?

EZ: Van ott egy híres eperfa, mindent túlélt, amit lehetett, még azt is, amit nem: érthetetlen módon az 1838-as árvizet is átvészelte, pedig az nála idősebb, ellenállóbb növényeket is simán elpusztított. Megdőlt az eperfa, de él, a mai napig termést hoz. Ez lett a szélcsendkitörés epicentruma, később aztán itt gyűlnek össze a hősök a sorsfordító pillanatokban.

Túry Gergely

hvg.hu: A regénynek van egy erős misztikus, biblikus rétege is.

EZ: Igen? Nem nagyon szeretném, ha lenne, illetve az azért tény, hogy a szél mindenféle szempontból rejtélyes jelenség, egyfajta transzcendens jellege feltétlenül van. Hogy születik, miből, mikor milyen erős. Nem véletlen, hogy a Szentlélekkel szokták azonosítani, a Biblia tele van széllel kapcsolatos hasonlatokkal, utalásokkal. A regénybeli apokaliptikus világvégehelyzetben, amikor totálissá válik a kiszolgáltatottság, ez a vonatkozás nyilván felerősödik. Felmerül, nem égi büntetés sújtja-e Magyarországot, amely körül - és most már nem a regényről beszélek -, néha úgy tűnik, mintha szép lassan elfogyna a levegő.

Százezer eperfa - részlet
Háromszázhúsz kilométer per órás erősséggel fúj a szél, úgy süvít, hogy a fülük is belefájdul, egyre estésebbek a fények, kis világosság pislákol csak az ég alján, úgy fest, közeleg a világvége, sőt, már itt is van, itt éri őket, a Margitszigeten, mindannyian szeretik a helyet, talán ezért lettek egybeterelve, ez a semmit nem jelentő, sehova nem vezető gondolat nem születik meg egyikükben sem, nem is baj, mihez kezdenének vele, mással vannak elfoglalva, özvegy Latinné különútra lép, imádkozni kezd, veti a kereszteket, az idejét sem tudná megmondani, mikor csinált ilyet utoljára, és még mindig nem dördült meg az ég, egyetlen villámlás se hasította szét a szörnyű sötétséget, hárman ordítanak, ahogy bírnak, egyvalaki imákat mormol, és fekszik egy néma ember, kis idő múltán üvölt már Harlequin és Latinné is, az elviselhetetlenségig fokozódik a külső és a belső zűrzavar, nem álom, már biztos, ez nem az, azt kívánják, legyen vége valahogy, mindegy, hogy, csak érjen véget, kell lennie megoldásnak, ha megfejtésnek nem is, és van, jön, itt van, ebben a pillanatban megérkezik, hirtelen szakad vége mindennek, a zajnak, a szélnek, az esőnek, teljes lesz a csend körülöttük, ez meg mi, a másodperc törtrésze alatt áll el az eső, a mindenből semmi születik, béke, kiáltanak még reflexből párat, tétován hagyják abba, nem egyszerre, a nők ocsúdnak először, ők vannak észnél leginkább, ahogy mindig, de tanácstalanok ők is, nem látják még át, mi történt, viszont máris készen állnak a jövő fogadására, először a lány hallgat el, aztán az asszony, másodpercekkel később az apa, utána a fiú, utolsónak a levélgyűjtő, lihegnek, figyelnek, próbálják felfogni és értelmezni, mi történik velük és körülöttük, néznek az égre, aztán egymásra, egyfajta ébredés ez mégiscsak, de nem álomból, hanem valóságból egy másik valóságba, a fények rögtön megváltoznak, ahogy eláll az eső, skandináv típusúak, ők ezt nem tudják, ezt Orsolya tudná, ha ott lenne velük, akkora a csend, amekkorát soha nem hallottak még, és nemcsak csend ez, üresség is, totális elmúlás, visszavonhatatlan élettelenség, halálos semmi, tébolyító süketség.