Mementó 1917: mi történt a Téli Palotánál?
8 perc
2010.11.09. 11:20
A pétervári bolsevik hatalomátvételnek már az első napjaiban ellentmondásos hírek érkeztek arról, mi történt 1917. november 7-én éjjel a Téli Palotánál, és kapott-e egyáltalán szerepet az eseményekben az Aurora cirkáló. „17-es sorozatunk” második részében egy szikratáviratról is beszámolunk, amelyet az osztrák-magyar hadsereg fogott el.
Az oroszországi bolsevik hatalomátvételről szóló sorozatunk első részét a Pesti Hírlap 1917. november 8-ai jóslatával zártuk, miszerint „ha a jelek arra is vallanak, hogy Kerenszkij most újra felül fog kerekedni”, „az orosz birodalom széthullásának folyamata föltartóztathatatlan”.
A lapnak nem lett igaza, és november 9-én már arról írt, hogy Kerenszkij megbukott, Lenin és Trockij vette át a hatalmat. A cári Oroszország tényleg megszűnt, de a következő években helyére lépő Szovjet-Oroszország, illetve a Szovjetunió nem esett szét. Leváltak ugyan a balti államok és Finnország, sőt, az újraalakult Lengyelország is nagy területeket kapott. Ám a bolsevik hatalomátvétel utáni polgárháborúban és a külföldi intervenciós csapatok elleni küzdelemben az új szovjet állam fokozatosan megerősítette pozícióit Oroszország európai területein, a Kaukázusban, Közép-Ázsiában, illetve Szibériában.
Pesti Hírlap: „Diadalmas ellenforradalom”
De térjünk vissza november hetedikére! A Pesti Hírlap november 9-én, amikor már a teljes november 7-ei napról rendelkezésre álltak a hírek, újabb részleteket közölt a bolsevik hatalomátvételről. Címoldalán öles betűkkel hozta: „Győzött és békét követel a maximalista forradalom”. Az alcímek is igencsak beszédesek: „A minisztereket letartóztatták. – Kerenszki elmenekült. – Lenin bejelenti: az új kormányhatalom fegyverszünetet fog javasolni. – A munkástanács programja: békét, kenyeret, földosztást, népjogokat!”
A Pesti Hírlap tőle szokatlanul gunyoros formában ír az Ideiglenes Kormány vezetőjének bukásáról: „Kerenszki cárt is utolérte végzete. Mintha teljes értékű cár lett volna. Minisztertársai már fogságban ülnek s ha neki egyelőre sikerült is elmenekülnie, valószínű, hogy a diadalmas ellenforradalom hálójából nem fog kiszökhetni.” Az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország elleni háborút folytató, az antant mellett álló Kerenszkij bukásának örült tehát a Pesti Hírlap, s a bolsevikok (akkoriban: maximalisták) akcióját november 9-én már „diadalmas ellenforradalomnak” nevezte. „Kerenszki, ha sikerülne is elmenekülnie, már nem jelent veszedelmet a diadalmas ellenforradalomra nézve. (…) Előbb vagy utóbb buknia kellett, mert nem a szabadság apostola, hanem Anglia szolgája volt” – írja némi utólagos bölcsességgel a budapesti újság.
Az Ideiglenes Kormány bukott vezetője hiába menekült Pszkovba, és verbuvált ott csapatokat. Kerenszkijék bolsevikok elleni támadása Carszkoje Szelo elfoglalására még elég volt, de aztán Pulkovónál vereséget szenvedtek. Végül Franciaországba menekült, ahonnan a második világháború idején ment tovább Amerikába. (Érdekesség, hogy Kerenszkij ugyanabban a városban, Szimbirszkben született, mint Lenin, és a két család ismerte is egymást.)
A Pesti Hírlap november 9-ei cikkében egy új rend és a béke eljövetelét várja: „Ha Leninék hívebbek lesznek az orosz szabadsághoz, mint hűtlen szövetségeseikhez: akkor még minden jóra fordulhat, s az ifjú orosz szabadság a maga megszilárdításához szükséges békével a világbékét is siettetheti. De ha az ellenforradalom csak új embereket hozna új szellem, új rend és új akarat nélkül, akkor nincs és sokáig nem lesz vége még az orosz káosznak.”
Egy különleges dokumentum
A Pesti Hírlap címlapján közöl egy különleges szikratáviratot is, amelyet az osztrák-magyar hadsereg a fronton fogott el november 8-án. Az üzenet így szólt: „A hadi forradalmi bizottság felhívása: A politikai foglyokat haladéktalanul kiszabadítjuk. Konovalov, Kiskin, Terescseko, Malantovics, Nikitin stb. volt minisztereket a forradalmi bizottság fogságba vetette. Kerenszki elmenekült. Valamennyi hadseregszervezetnek a lelkére kötjük, tegyenek intézkedéseket Kerenszkinek azonnali letartóztatására és Pétervárra való szállítására. Minden segítség, amelyet valaki Kerenszkinek nyújt, súlyos, államellenes bűnnek számít és büntettetni fog. Pétervárott győzött a munkás és katonaforradalom.”
A táviratban szereplő, a Téli Palotában november hetedikéről nyolcadikára virradóra foglyul ejtett Ideiglenes Kormány-tagok neve helyesen: a kadetpárti Alekszandr Konovalov kereskedelem- és iparügyi miniszter, a szintén kadet Nyikolaj Kiskin (népjóléti miniszter), Pavel Maljantovics igazságügyi miniszter, a mensevik Alekszej Nyikitin (posta- és távírdaügyi miniszter) és Mihail Tyerescsenko külügyminiszter. (A Wikipedia szerint Konovalov, Kerenszkij és Tyerescsenko az oroszországi szabadkőműves mozgalom befolyásos tagjai voltak. Mindhárman emigrációban haltak meg.) A minisztereket a forradalmi bizottság fogta el, ezt a Petrográdi Szovjet által létrehozott szervet VRK-nak rövidítették (ahogyan sorozatunk első részében írtuk).
Dekrétum a békéről
A Pesti Hírlap szintén első oldalán ismerteti a békéről szóló bolsevik dekrétumot, ami a világháborús küzdelmekben kimerült Osztrák-Magyar Monarchia számára annyira áhított jelzés lehetett Pétervárról. Eszerint az új hatalom programja három pontban összesíthető: „a) demokrata béke azonnali felajánlása; b) nagybirtokosok földjének átadása a parasztoknak; c) a hatalom átadása a tanácsoknak és az alkotmányozó gyűlés azonnali összehívása.”
A harctéri hadseregekhez szóló munkás- és katonatanácsi felhívást is ismerteti a Pesti Hírlap. Ez az anyag megerősíti a korábban már ismertetett szikratávirat tartalmát: „A pétervári helyőrség és a proletárság Kerenszki kormányát, amely a forradalom és a nép ellen fordult, megbuktatta. A változás vérontás nélkül történt! A bukást a munkás- és katonatanács ünnepélyesen üdvözölte, és amíg a tanácsok kormánya megalakul, elismerik a hadi forradalmi bizottság intézkedési jogát."
Zavargások nincsenek, „csupán apacsok garázdálkodtak”
Az első hírek tehát arról szóltak, hogy Péterváron „vérontás nélkül” történt a „változás”. A Pétervári Távirati Ügynökség, a PTÜ, mely akkor talán már a bolsevikok kezében volt, ezt közölte november 7-ei, este 9 óra 25 perces híre szerint: „délután 5 óra tájban a szovjet forradalmi katonai bizottság proklamációt adott ki, amely közli, hogy a nép támogatása folytán lehetővé vált az államcsínyt vérontás nélkül végrehajtani és Pétervár a szovjet kezében van”.
Hogy kinek a kezében volt ekkor a távírda, arról egy november 7-ei petrográdi Reuter-jelentés szól a Pesti Hírlapban: „Egy csapat tengerészkatona a maximalisták forradalmi bizottságának parancsára megszállta a pétervári távirati iroda szerkesztőségét, a távíróközpontot, az állami bankot és a tengerészeti minisztériumot, ahol a köztársaság tanácsa ülésezett, amíg a helyzetre való tekintettel be nem rekesztették üléseit. Zavargásokról eddig nem érkezett hír, csupán apacsok garázdálkodtak néhány helyen.”
Lenin fellépéséről is a PTÜ tudósított november 7-én, ezt szintén 9-én közölte a Pesti Hírlap. Eszerint Péterváron ülésezett a Petrográdi Szovjet is: „Trocki elnök az ülésen kijelentette, hogy az ideiglenes kormány többé nem áll fönn, a miniszterek egy részét letartóztatták és a köztársasági tanácsot föloszlatták”.
Az ülésen felszólalt a bolsevikok első embere is, aki addig a háttérben maradt: „Lenin, akit nagy tetszéssel üdvözöltek, beszédet mondott, amelyben kiemelte a demokrácia három főproblémáját: 1. A háború haladéktalan befejezését, amely célból az új kormány a hadviselőknek fegyverszünetet fog javasolni. 2. A földeket átadják a parasztoknak. 3. A gazdasági válság rendezése. A gyűlés ezután határozati javaslatot fogadott el, amely kimondja, hogy az említett problémák oly gyorsan, mint csak lehetséges, megvalósítandók.”
A PTÜ-hír szerint „az ülés végén felolvasták a minimalista szociáldemokrata párt képviselőjének nyilatkozatát, amely szerint a párt helyteleníti az államcsínyt, és kilép a pétervári szovjetből”. Mindez tehát a szakítást jelentette az orosz szociáldemokrácián belül: a bolsevikok (maximalisták) megragadták a hatalmat, a minimalisták, vagyis a mensevikek viszont nem követték őket ezen az úton. A mensevik mozgalmat ezután a szovjet-orosz rendszer fokozatosan felszámolta.
Kételyek és bizonytalanságok
A Pesti Hírlap november 9-ei lelkesedéséhez képest 10-én már jóval visszafogottabb a lap, és megindul a találgatás is, hogy mi történt a Téli Palotánál. Egymásnak ellentmondó hírek érkeznek ugyanis arról, hogy volt-e fegyveres erőszak november 7-e éjjelén. 10-én érkezik Rotterdamból a hír arról, hogy az Aurora cirkáló részt vett-e az eseményekben. Mindezek az események azóta is lázban tartanak bizonyos történészeket, és ma már sokan kételkednek abban, hogy a Téli Palota ostroma úgy történt-e, ahogy a szovjet filmek próbálták sugallni évtizedekig, illetve, hogy egyáltalán volt-e ostrom.
De nézzük, mit írt a Pesti Hírlap 1917. november 10-én: „A maximalisták győzelmes forradalmáról még nincs teljesen tiszta képünk. (…) Hogy a forradalomnak milyen a hatása az ország belsejében, de különösen a fronton, arról nincsenek még megbízható hírek, mert a Pétervári Távirati Ügynökség útján csak azok a hírek kerülnek külföldre, amelyeket az új regime átbocsát.”
„Az új kormány összetételéről eddig csak azt tudjuk, nem hivatalosan, hogy Lenin a kormány elnöke és Trocki a hadsereg főparancsnoka lett" - írta a Pesti Hírlap. Valójában Lenin 1917. november 8-án nem kormányfő lett, hanem a Népbiztosok Tanácsának vezetője, ami persze tulajdonképen a miniszterelnöki posztnak felelt meg. Trockij javasolta állítólag, hogy ne a „burzsoá” kifejezéseket vegyék át, vagyis ne miniszterekből álló minisztertanács legyen, hanem népbiztosok álljanak az új állam élére. Maga Trockij ekkor külügyi népbiztos lett. (A Népbiztosok Tanácsába elsőként bekerült politikusok nagy részét Sztálin idején meggyilkolták vagy kivégezték.)
Mi történt a Téli Palotánál?
A Pesti Hírlap november 10-én arról is írt, hogy "a forradalom, úgy látszik, mégsem folyt le vér nélkül. A téli palotát védő katonai növendékek erőteljes ellenállást fejtettek ki. A téli palotában egybegyűlt ideiglenes kormányt – Kerenszki kivételével – csak órák hosszat tartó ostromzár után tudták hatalmukba keríteni a forradalmi csapatok. A titkos szerződések azonban addig eltűntek” – írja a lap.
Vagyis a Téli Palotánál e hír szerint voltak összecsapások, míg a november 8-ai számban még erőszak nélküli hatalomátvételről tudósított a Pesti Hírlap. Később, a forradalom harmadik évfordulójától kezdve szerveztek a bolsevikok tömegrendezvényeket, amelyeken a Téli Palota ostromát játszották újra. Majd a híres rendező, Eizenstein leforgatta az Október című filmjét, amelynek ostromjelenetei később szinte történelmi dokumentumként szolgáltak a szovjet propaganda igazolására. Egy 2007-es hír szerint egyébként egy orosz levéltári igazgató, Szergej Mironyenko azt állította, hogy a Téli Palotát nem ostromolták meg, és abban is kételkedett az orosz állami levéltár vezetője, hogy az Aurora cirkáló ágyúi eldördültek volna november hetedikén.
És az Aurora?
A Pesti Hírlap harmadik oldalán éppen az Aurora cirkálóról olvashatunk egy november 9-ei, rotterdami datálású hírt. A Pesti Hírlap ottani tudósítójának „eredeti távirata” így szól: „A szovjet nyomban az Aurora cirkáló legénységének támogatásában részesült, amely az ideiglenes kormánytól megtagadta volt az engedelmességet. Előbb géppuskákból, majd egyéb puskákból lőttek, de az ideiglenes kormány csapatai hatályosan védelmezték a téli palotát. Azután az Aurora legénysége és a páncélos automobilok is beleavatkoztak a harcba és az épület erős bombázása után a palota megszálló csapatai megadták magukat.” Vagyis ez a hír sem szól arról, hogy valaha eldördültek volna az Aurora ágyúi, bár a „bombázás” kifejezés akár erre is utalhatna.
A békeajánlat
Korabeli hírösszefoglalónkat a Pesti Hírlap november 11-ei, második oldalas tudósításával zárjuk. Eszerint „a pétervári szovjet-kormány javaslatot tett valamennyi hadviselő országnak, hogy haladéktalanul kezdjék meg a közvetlen tárgyalást a demokratikus békéről és a tárgyalások érdekében kössenek három havi fegyverszünetet”.
Sorozatunk következő részében azzal foglalkozunk, hogy mi valósult meg ebből a fegyverszüneti tárgyalásból, és miként alakultak az első világháború hadieseményei és a nemzetközi erőviszonyok.