Felajánlotta-e szolgálatait Horthy Kun Bélának?

A Tanácsköztársaság tényleges irányítója, formailag „csak” külügyi népbiztosa, Kun Béla visszaemlékezései szerint 1919-ben Horthy Miklós felajánlotta szolgálatait neki, de ezt ő visszautasította, és Horthy ezután állt át az ellenforradalmi erőkhöz.

„A magyar feudális mágnások gyávábbak voltak a gyáváknál. Horthy Miklós csak azután szökött meg Magyarországról, miután nem fogadtuk el szolgálatai felajánlását, melyet hozzám intézett ’mély tisztelettel a népbiztos elvtárs iránt’. József főhercegnek ma is a kezemben van még egy alázatos kérése” – írta 1932-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság korábbi vezetője, Kun Béla egy Szamuely Tibor könyvéhez írt előszóban (az idézet megtalálható a Kossuth Kiadó Tanácsköztársaságról szóló, válogatott Kun-írásokat tartalmazó kötetében és Szamuely Tibor Riadó című könyvében).

Óvatosság

A kutatók e megjegyzéssel kapcsolatban óvatosságra intenek, Kun Béla kijelentéseit szerintük alaposan mérlegelni kell. Sipos Péter történész kifejezetten kételkedik Kun megjegyzésének hitelességében, szerinte ugyanis Horthy a Károlyi-féle polgári demokratikus forradalom idején, 1918 őszén ajánlotta fel a szolgálatait az akkori kabinetnek, azon belül pedig Friedrich István hadügyi államtitkárnak. (Friedrich kalandor politikus volt, magát úgy neveztette ki kormánytagnak, hogy sem a miniszterelnök, sem a minisztere nem tudott arról, ő lenne az államtitkár. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után puccsal került hatalomra, pár hónapra miniszterelnök lett, ekkor azonban rövidesen szembekerült a Nemzeti Hadsereget irányító Horthy Miklóssal.)

Friedrich István, Károlyiék önjelölt államtitkára

Wikipedia

Kun írásának e részletét nem idézi Dósa Rudolfné sem, pedig ő a Szamuely-kötet előszavából más részleteket átvett 1972-es művében, amelyről később még szót ejtünk. (Dósa Rudolfné: A MOVE. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet. 1918-1944 – A MOVE a Magyar Országos Véderő Egylet volt.)

Kun Béla a zsidó bankárokról

Amikor Horthyról azt írta, hogy felajánlotta neki a szolgálatait, a Tanácsköztársaság első embere már rég emigrációba kényszerült, néhány év múlva pedig el is tűnt a sztálini Szovjetunió diktatúrájában. 1932-ben azonban Kun a Szamuelyt védő művében tért ki arra, hogy a szociáldemokratákkal szerinte együttműködtek olyan erők is, amelyeket Horthy és a Habsburg-ház tagja, József főherceg – pontosabban szólva: királyi herceg – képviselt.

A királyi herceg 1919. augusztus 7-23. között, a Tanácsköztársaság bukása után kormányzóként – kvázi államfőként – lépett fel, ebben a puccsal hatalomra került, a kormányfői posztot átmenetileg megszerző Friedrich segítette. Bukott kormányfőként Friedrich 1920-ban is felvetette József nevét a kormányzói tisztségre, de erre az antant ellenkezése miatt 1920-ban már esélye sem volt a királyi hercegnek, így Horthy lett az ország első embere.

Horthy Miklós 1919-ben

sulinet.hu

A Tanácsköztársasággal szembehelyezkedőkre Kun így emlékezett moszkvai írásában: „erejük elsősorban a szociáldemokrácia volt, amely befolyásukat közvetítette a munkásosztályra, a diktatúrára. A szociáldemokrata vezérek legfőbb gondja a ’viszontbiztosítás’ volt – a bukás esetére. Mindenkinek megvolt a maga zsidó bankárja vagy mágnása, akit testével védett.”

Horthy Emlékiratai – ez az epizód valahogy kimaradt

De mit ír erről az időszakról maga Horthy? A polgári demokratikus forradalmat, Károlyi Mihály kormányzását és a Tanácsköztársaság idejét emlékirataiban így idézi fel: „Egyszer-másszor Budapestre utaztam, hogy időnként barátaimmal politikai kérdésekben hozzám hasonlóan gondolkozó férfiakkal találkozzam, akik, akárcsak én, azon töprengtek, hogy az elviselhetetlen állapotnak miként vethetnének véget. Bizony időbe tellett, amíg – sok jó szándékú elgondolás és nem egy vakmerő, de használhatatlan terv után – a cselekvés iránya kialakult.”

Aztán így folytatja: „Érthető tehát, mennyire megörültem, amikor Károlyi Gyula gróf miniszterelnök még Aradról hozzám küldte az ellenkormány megbízottját azzal a felhívással, hogy vállaljam el az új nemzeti hadsereg felállítását és megszervezését. Szinte ugyanakkor keresett föl Bécsből Bethlen István futára is, éspedig ugyanezzel a kéréssel. Bethlen is, Károlyi is tisztán látták, hogy az országnak a bolsevistáktól és a románoktól való felszabadítása csupán a diplomácia eszközeivel nem érhető el.”

Vas Zoltán Kun Béla megjegyzését erősíti meg

Horthy tehát nem említi Kun Bélának való felajánlkozását. Ám beszámol erről Kun mellett egy másik kommunista, Vas Zoltán, aki a Horthy-korban 15 évet ült börtönben, tehát nem elfogulatlan elemző. Horthyról szóló 1977-es életrajzában Vas kifejti: Horthy levélben ajánlotta fel szolgálatait a Tanácsköztársaságnak. „Ezt tette a Károlyi-forradalom idején is, amikor Fényes László elutasította ajánlkozását” – magyarázza Vas. (Fényes újságíró, a Monarchia bukása előtt parlamenti képviselő, a polgári forradalom idején pedig a nemzetőrségért felelt egy ideig.) Vas szerint Károlyiék visszautasítása után Kunnál is próbálkozott Horthy, annál a Kunnál, aki „a volt tisztektől százával kap hasonló leveleket. Minden volt tiszt kaphat munkát, beosztást a Tanácsköztársaságban, de Horthy, a cattarói lázadás leverője, jobb, ha csendben marad – ezt a választ kapja”.

Horthy Miklós - ekkor már biztos, hogy nem vörös katona

Vas e megjegyzését azonban kritikával kell kezelni, ugyanis a kommunisták által terjesztett tévhittel szemben a cattarói matrózlázadást nem Horthy verte le, minthogy annak idején az Adria túlsó végében, Pólában (Pula, ma: Horvátország) tartózkodott. (Cattaro – mai nevén Kotor – viszont Montenegróban található, sokkal délebbre Isztriától.) Vas kijelentéseit Sipos Péter történész sem tartja megbízhatónak, mint idéztük, szerinte nem Fényes Lászlónak, hanem Friedrich Istvánnak ajánlotta fel szolgálatait Horthy Miklós a polgári demokratikus forradalom idején.

Mindazonáltal Kun Béla kapott leveleket arisztokratáktól, és magától József királyi hercegtől is – ezt más forrás is megerősíti. Böhm Vilmos Károlyiék polgári demokratikus forradalma idején hadügyminiszter is volt, majd a Tanácsköztársaság alatt a hadsereg parancsnokaként is tevékenykedett. A szocdem politikus, Kun egyik fő politikai ellenfele így ír Kun és az arisztokraták kapcsolatáról a „Két forradalom tüzében” című könyvében: „A minden alkalommal intranzigensen terrorról szónokoló Kun Béla minden hozzáforduló burzsoá kérését szolgai készséggel teljesíti. József főherceg fiát külön megbízható katonákkal őrizteti, nehogy valami baja történjék. József főherceg Alcsuthon az ő jóvoltából különös gondosságban részesül. Az arisztokraták egész csoportját ő szabadítja ki a fogságból.” Böhm alighanem szólna könyvében Horthy felajánlkozásáról – ha tudott volna róla –, hiszen Horthyról is nagyon sok negatívumot sorol művében.

Dósáné idézi a Kun-tanulmányt, de nem a Horthy-felajánlkozást

Érdekesség, hogy az eredetileg kandidátusi disszertációnak készült, 1972-ben megjelent, már említett könyvében a történész Dósa Rudolfné hivatkozik ugyan a bevezetőben említett Kun Béla írásra, a 66. oldalon mégsem azt idézi Horthyról, hogy felajánlotta volna szolgálatait Kunnak, hanem ezt: „A magyar ellenforradalom a diktatúra idején demokratikus ellenforradalom volt. Az ellenforradalom csak a diktatúra bukása után nőtt át fasizmusba. A szegedi ellenkormány a bécsi ellenforradalmi grófok és környezetük, Horthy is, Bethlen is, Gömbös is, mind demokraták voltak, vagy éppen ’nemzeti szociáldemokráciával’ kacérkodtak”.

Hogy Horthy foglalkozott „szociális gondolatokkal”, arról immár kormányzóként 1920. szeptember elsején Egerben is beszélt. Az ottani gyalogezred zászlószentelésén mondott szónoklatában így fogalmazott a Pesti Hírlap 1920. szeptember 2-ai, 3. oldalon megjelent tudósítása szerint: „Ha van még valaki, aki fantasztikus elvei megvalósítását várja, annak azt mondom, hogy tegyen le róla mindörökre. Én sokat foglalkoztam szociális gondolatokkal, de láttam, hogy köztük sok a megvalósíthatatlan, mert félisteneknek kellene lennünk ahhoz, hogy az ideális kommunizmus megvalósulhasson.”

Sztójay, Jány, Werth és Beregfy is szolgált a Vörös Hadseregben

Az, hogy Horthy Miklós esetleg felajánlotta szolgálatait a Tanácsköztársaságnak, illetve Kun „népbiztos elvtársnak” nem lenne meglepő, az 1920-tól kialakuló Horthy-rendszer haderejének későbbi tábornokai közül ugyanis 1919-ben többen vezető szerepet vállaltak a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében. Döntő többségüket nem a bolsevista eszme iránti vonzalom, hanem a haza megvédéséért érzett felelősség vitte a Vörös Hadseregbe – véli Szakály Sándor hadtörténész, aki szerint nélkülük nem működött volna sem a Horthy-féle Nemzeti Hadsereg 1919 augusztusa után, sem a Magyar Honvédség 1922 után.

A lista nem akármilyen pozíciókat betöltő katonákról szól, hanem a Nemzeti Hadsereg, illetve a magyar királyi Honvédség vezetőiről. Ketten közülük miniszterelnökök, hárman honvédelmi miniszterek (egyikük Szálasi idején), hárman a Honvéd Vezérkar főnökei, illetve a Honvédség főparancsnokai lettek.

A később németbarát miniszterelnökként és külügyminiszterként 1944-ben dicstelen szerepet játszó Sztójayn kívül Beregfy Károly honvédelmi miniszter lett Szálasi Ferenc kormányában. Őt Sztójayhoz hasonlóan 1946-ban végeztek ki. Sztójay szervezte meg a magyar katonai hírszerzést és kémelhárítást Károlyi Mihály kormánya idején, 1918 őszén, és hivatalában maradt a Tanácsköztársaság alatt is, és azt követően is ő vezette a szolgálatot 1925 augusztusáig – mondta a hvg.hu-nak Szakály Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora.

Honvédelmi miniszter volt Horthy kormányzói időszakában Csatay Lajos, és ugyancsak befolyásos tábornok lett a 2. magyar hadsereget a Donnál irányító, 1947-ben kivégzett Jány Gusztáv. A Vörös Hadsereg előbb felsorolt fő- és törzstisztjei közül a magyar királyi honvéd vezérkar főnöke lett Werth Henrik (ő a Tanácsköztársaság idején hadosztályparancsnok volt) és Szombathelyi Ferenc, illetve a Honvédség főparancsnoka volt Sónyi Hugó (a Tanácsköztársaság idején Solarcz néven ő még dandárparancsnok volt). Miniszterelnök volt Horthy elhibázott kiugrási kísérletekor Lakatos Géza, aki szintén szerepet vállalt a Vörös Hadseregben, akárcsak Győrffy-Bengyel Sándor, aki Horthy alatt, 1941-ben rövid ideig a honvédelmi miniszter helyettese, majd 1941-1942-ben közellátásügyi tárca nélküli miniszter volt.

...nem lehet cáfolni, sem kizárni

Arról, hogy Horthy Miklós felajánlotta-e szolgálatait Kun Bélának, megkérdeztük Ormos Mária történészt is. „Nincs bizonyítékom, de cáfolni sem tudom. Ismert, hogy nagyon sok későbbi ’ellenforradalmár’ jelentkezett Kun Bélánál, vagy másnál. Nem lenne meglepő, ha Horthy is ezt tette volna, mielőtt Szegedre utazott” – nyilatkozta az akadémikus a hvg.hu-nak.

Szakály Sándor sem tud megbízható adatról, hogy Horthy tényleg felajánlotta volna szolgálatait Kun Bélának. Ugyanakkor kizárni sem lehet ezt – fogalmazott a hvg.hu-nak. A hadtörténész szerint a fiatalabb tisztek jelentős része a Tanácsköztársaság és a Vörös Hadsereg megalakulásakor – nem feltétlenül ideológiai alapon – jelentkezett újra szolgálatra. Szolgálataikat elsősorban nem Kun Bélának akarták felajánlani, hanem katonai hivatásukat szerették volna folytatni.

Szerepvállalásuk egzisztenciális okokkal is magyarázható, azokban a zavaros időkben ugyanis nem nagyon akadt megfelelő polgári foglalkozás. Ez Horthyra is igaz, aki kenderesi birtokán nyugtalanul gazdálkodott-tétlenkedett pár hónapig.

A hvg.hu Szakály Sándoron, Sipos Péteren és Ormos Márián kívül több történészt is megkeresett, ők azonban nem akartak nyilatkozni, illetve óvatosságra intettek annak kapcsán, hogy mit írt a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa tizenhárom évvel az 1919-es események után.