A borok világa – a világ borai Londonban

© Vétek György

A South-Eastern Railway Company vasúttársaság vezetői másfél évszázaddal ezelőtt úgy határoztak, hogy – az utazóközönség kényelmét szem előtt tartva – szárnyvonalat építenek a Temze déli partján levő London Bridge Stationtől (London legrégebbi pályaudvarától) az északi oldalon levő Cannon Streetig. 1866-ban a legegyszerűbb műszaki megoldást választva, boltíveken nyugvó „magasvasúttal” kötötték össze a pályaudvart és a folyó túloldalára átívelő hidat.
A boltíveket beépítették, raktárakat, műhelyeket és üzleteket alakítottak ki. Az idők során  aztán ezek jórészt funkciójukat vesztették.
 
Egy sikeres bornagykereskedőnek, bizonyos Duncan Arbuckle-nek az évezred utolsó éveiben támadt az az ötlete, mi lenne, ha nem egyszerűen csak boráruházat nyitna itt, hanem olyan látogatóközpontot, ahol a vendégek szakavatott vezetés mellett ismerkedhetnek meg a borok világával, illetve a világ boraival.

A három vendéglátóhellyel (borétterem, koktél- és tapas-bár, sörfőzde-söröző), whisky- és borbolttal, konferencia és vetítőteremmel „megerősített” Vinopolis 1999-ben nyitotta meg kapuit. A különböző „nehézségi fokozatú” túrákra 16 és 31 font közötti összegekkel lehet benevezni. Az alapeset, az Original Tour öt borkóstoló és egy Bombay Saphire koktél tikettet, valamint diktafonos túravezetést tartalmaz. 31 fontért már jár egy tizenöt perces borkóstoló-gyorstalpaló, tizenkét kóstolójegy, három pezsgőkóstolás és a Bombay Saphire gin koktél. Az alapárakat további 34 fonttal megfejelve háromfogásos menüt kapunk a borétteremben. Az anyagi megpróbáltatásoknak azonban ezzel még koránt sincs feltétlenül végük: az első kóstolók egykettőre könnyelművé teszik az embert, s előbb-utóbb extra tiketteket vásárol, mert ugyan hol másutt kóstolhatna száz fontos borokat (is)?

© Vétek György

A Vinopolis alapkoncepciója egyébként is a kóstoltatás. Az egymást követő termek hangulatát, dizánját egy-egy nagy bortermelő ország (Franciaország, Németország, Ausztrália, Új-Zéland, Chile, Argentína, Dél-Afrika, Olaszország) határozza meg. A szőlő- és borfajtákról csak annyi információt adnak, amennyi feltétlenül szükséges (és amennyit még befogad a kóstolások hatására lassuló elme). Viszont mindenfelé padok, felfordított boroshordók állnak, amelyekre leülhetünk, miközben a belépéskor kapott kóstolónaplónkba jegyzetelünk.
 
A turné utolsó állomása a nemzetközi borpiacra legutóbb belépett országok (Thaiföld, Kína, Vietnam) jelesebb borait kínálja. A magyar látogatóban ekkor tudatosul a felismerés, hogy bennünket itt az ”indultak még” kategóriában sem tartanak számon. Nem ismernek minket, vagy csak nem akadt jelentkező kis hazánkból?

A Vinopolis amúgy nem vádolható ”borsovinizmussal”,  bemutatkozási lehetőséget ad a ginnek, az abszintnak, a whiskynek, de még a sörnek is: a komplexum egyik traktusában sörfőzde-sörözőt is kialakítottak, ahol a helyben főzött kiváló csapolt sörök mellett kéttucatnyi palackozott importsör is kapható.

Maradék fontjaink legombolásához jól értenek a Vinopolisban: kijutni csak a nagyjából ezerféle whiskyt kínáló szaküzleten, és a három tornateremnyi borbolton keresztül lehet.
 
Talán nem a legolcsóbb turistaprogram, de mindennel együtt kellemes két-két és fél órát lehet tölteni a Vinopolisban, végigkóstolva féltucatnyi vagy épp tucatnyi bort a hűvös boltívek alatt.