Melegfotel-váltás

HVG

Több mint félmillió német munkavállalónak kell új főnököt megszoknia. A múlt hét elején a 245 ezer főt foglalkoztató Deutsche Telekom (DT) távközlési mamutcég felügyelőbizottsága (fb) döntött úgy, hogy Kai-Uwe Ricke eddigi igazgatósági (it) elnök helyére René Obermannt, a T-Mobile International mobilszolgáltató addigi it-elnökét nevezi ki. Pár nappal később pedig a Volkswagen (VW) fb-je ült össze, hogy szentesítse Bernd Pischetsrieder it-elnök felmentését, és január elsejétől Martin Winterkorn eddigi Audi-főnököt állítsa Európa legnagyobb, 340 ezer alkalmazottal dolgozó autógyára élére.

A két eset sok hasonlóságot mutat. Mindkét személycserét az illetékes fb-elnök vezényelte le: a Telekomnál Klaus Zumwinkel (aki a részvénytársaságként működő német posta it-elnöke is), a VW-nál pedig Ferdinand Piech, a Porsche luxusautógyár résztulajdonosa (a VW-alapító Ferdinand Porsche unokája). Mindkét vezetőtől szerződésük lejárta előtt köszöntek el, ami a német gazdaságban szokatlan, az it-elnökök többsége kitölti megbízási idejét. Mivel mindkét cégben résztulajdonos az állam, az elmozdítások hátterében egyaránt sejthető politikai mozgatórugó is.

De ezzel a párhuzamok véget is érnek. A DT-nél a részvényárfolyam gyengélkedése, illetve a cég piacvesztése volt a menesztés fő oka. A VW-vezércsere kapcsán viszont egyre több megfigyelő jutott arra a következtetésre, hogy a cég tulajdonosi szerkezetének megcélzott átalakítása állhat a háttérben: a Porsche és Piech család növelni szeretné részesedését a nagyapa által létrehozott vállalkozásban, s ehhez kívánják igazítani az it vezetését is.

A távközlési cég valóban nem áll jól. Az éppen tíz évvel ezelőtt, 1996. november 18-án a tőzsdére euróban számolva 14,57-ért bevezetett DT-papír ma lényegében ugyanennyit ér, holott időközben 100 euró fölé is emelkedett az ára. A hullámzás a cég stratégiájának alakulásával függ ösze. A kilencvenes évek végén, a korlátlannak tűnő expanziós tervek idején szárnyalt az árfolyam, ám amikor kiderült, hogy Ron Sommer akkori it-elnök túlvásárolta magát - egyedül az amerikai Voicestream mobilcég megszerzése 35 milliárd dollárba került -, zuhanni kezdett.

A sokáig szupermenedzsernek tartott Sommer távozásakor, 2002-ben már 60 milliárd eurónyi adóssága volt a DT-nek, akkor az árfolyam a kibocsátási ár alá csúszott. A cég élére állított Kai-Uwe Ricke - akinek apja, Helmut Ricke 1989 és 1994 között vezette a vállalatot - négy év alatt csaknem felére csökkentette az adósságot, ám a DT piaci helyzetét nem tudta megerősíteni. Csupán az idei első kilenc hónapban 1,5 millió előfizető mondta fel vezetékes telefonját, és ment át másik szolgáltatóhoz. Különösen az internethasználók körében nagy a kísértés, hogy átpártoljanak a kedvezőbb tarifát kínáló konkurenciához. Ráadásul egyre több a szorongató versenytárs: Berlinben többek között az Alice, a Versatel, az Arcor közül lehet választani. Mivel pedig még a fővárosban is vannak olyan területek, ahol a DT nem építette ki a DSL-minőségű adatátvitelhez szükséges kábeleket, a rugalmas kis cégek rádiós átvitellel kínálnak szinte hihetetlenül alacsony, havi 20 eurós díjért korlátlan internethasználatot.A DT viszont csak most fedezte fel a vezetékes hálózat, a mobiltelefon és az internet összekapcsolásában rejlő lehetőséget, s most kezdte reklámozni a hármas flat-rate tarifacsomagot, amely havi 80 euróért korlátlan internethasználatot, valamint az ország területén korlátlan mobil- és vezetékes telefonálást tesz lehetővé. Hogy ez megállítja-e az előfizetők elvándorlását, azt egyelőre nem tudni. Még bizonytalanabb a DT-papír árfolyamának alakulása, pedig az új vezér munkáját is ezen fogják lemérni a tulajdonosok. Elemzők szerint komoly szerepe volt Ricke távozásában a Blackstone amerikai magánbefektetői társaságnak, amely ugyan csak 4,5 százalékban tulajdonos, de képviselője ott ül az fb-ben, így erőteljesen hangot adhatott a részvényár mélyrepülése és a befektetők szempontjából szerény, 6 százalékos osztalék miatti elégedetlenségének. Ez önmagában nem lett volna elég: a német állam közvetlenül, illetve közvetve még mindig 31,7 százalékos részvénycsomag birtokosa, s Peer Steinbrück pénzügyminiszter szeretne ennek legalább egy részén túladni. Ilyen alacsony árfolyam mellett azonban ez nem éri meg - kellett hát egy új ember, aki talán fel tudja tornászni.

Más a helyzet a VW-nál. Ott szó sincs arról, hogy az állam eladja közel 20 százaléknyi részvénycsomagját, sőt a hírek szerint éppen azon munkálkodik, hogy meg-őrizze befolyását. Részvénypiaci elemzők szerint Pischetsrieder elmozdításának az volt a fő oka, hogy az elnök összejátszott az államot a fb-ben képviselő Christian Wulff alsó-szászországi miniszterelnökkel: azt akarták elérni, hogy a MAN teherautó- és motorgyártó beszálljon a VW-be. Ezzel ellensúlyozhatták volna a 27,4 százalékban tulajdonos Porsche család terjeszkedési szándékát - csakhogy ezt a Porsche-résztulajdonos, egyben VW-fb-elnök Piech nem nézte jó szemmel. Neki ugyanis hosszú távú tervei vannak. Bár az úgynevezett VW-törvény értelmében - tulajdoni hányadától függetlenül - egyetlen résztulajdonos sem juthat 20 százaléknál nagyobb szavazati arány birtokába, e jogszabályt az EU többször bírálta, és hosszabb távon valószínűleg nem is lesz tartható. Piech pedig tovább kívánja növelni Porsche-részesedését.

WEYER BÉLA / BERLIN