Kormányprogramok anno

Magyarország 1867 óta állandó reformkészültségben állt, legalábbis ez a benyomás alakul ki a Miniszterelnöki Hivatal és az Országgyűlési Könyvtár gondozásában a magyar kormányprogramokról megjelent kötet szövegeit olvasva. Szinte nincs olyan program, amelyet ne a kívánatos reformokra fűzött volna fel az aktuális miniszterelnök-jelölt. Mindez már csak azért is furcsa, mert a másfél évszázad nagy részében a mindenkori kormányok nyugodtan dolgozhattak, a választójogi, illetve a politikai rendszer miatt esélyük sem volt ellenzéki pártoknak a hatalom közelébe kerülni. A ritka kivételekkor - mint például 1906-ban - úgy tudott az ellenzék kormányt alakítani, hogy lemondott eredeti programjáról, s vállalta, hogy nem borítja fel az addigi államberendezkedést. A kormánypártok tehát saját magukkal viaskodtak, hogy reformról reformra lépdeljenek, s a mindenkori miniszterelnök hátországától függött, mit tud elképzeléseiből megvalósítani.

A kormányprogramokat egészen 1989-ig nem foglalták írásba, a miniszterelnök szóban adta elő azokat, amikor kérte kormánya megválasztását. Általában e programok semmilyen konkrétumot nem tartalmaztak, a magyar parlamenti élet krónikásai szerint azért, mert így legalább nem lehetett semmit számon kérni a kormányon. Az ellenzék gyakrabban fogalmazott meg konkrét, sőt írásos programot, persze könnyen tehette, hiszen semmilyen felelősséget nem viselt. Ezért is volt nagy meglepetés - és keltett szerzője iránt pár évig tartó illúziót - Gömbös Gyula kormányprogramja, a Nemzeti munkaterv, amely 95 pontban tételesen összefoglalta, mit is akar készítője. Az is igaz azonban, hogy ez nem hangzott el a parlamentben, hanem csak megválasztása után hozta nyilvánosságra Gömbös.

A dualizmus első éveiben csak rövid általánosságokat mondtak a miniszterelnökök, legfeljebb jelzésszerűen kitérve arra, mit is szándékoznak cselekedni. Az, hogy a költségvetést rendbe kell tenni, az államháztartás egyensúlyát helyre kell állítani, számtalanszor elhangzott, ám hogy ezt miképpen képzelik, azt csak a századforduló körül kezdték részletesebben is kifejteni. Az első, részletesebb kormányprogramnak is beillő beszédet Széll Kálmán tartotta a 20. század elején, amelyben tételesen számba vette a feladatokat, s saját álláspontját is kifejtette. Azt mindenesetre ő is hozzátette, hogy "hosszú és részletekbe menő, mesterségesen összehordott és összeállított programmal előállni nem akarok".

Néhány örökzöld reformtematika végigvonult a kormányprogramokon: adóreform, választójogi reform, közigazgatási reform és a költségvetés egyensúlya szinte minden programban szerepelt. Az említett területeken gyakran volt törvényalkotás is, ám igazi reform jóval ritkábban. Sokkal inkább a dualizmus elején beállt szisztéma apró változtatásait próbálták meg reformként beállítani a politikusok.

Már Wekerle Sándor megfogalmazta 1892-ben, hogy vezérelvei "az administratio tisztasága, annak lehető olcsóvá és gyorssá tétele", s ez a téma aztán gyakorlatilag máig le sem kerül a napirendről. Tizenegy évvel később Tisza István például kijelenti, "elsőrendű feladatot képez a szerves közigazgatási reform előkészítése", ám újabb tíz évvel később ugyanő egy újabb kormányprogramban kénytelen úgy fogalmazni, hogy el nem odázható "a törvényhatósági közigazgatás kérdésének rendezése". Ez a kívánalom aztán szerepel szinte minden további kormányprogramban, egészen a második világháború végéig.

Volt még egy elem, amely kihagyhatatlan részét képezte azoknak a kormányprogramoknak, amelyek többpárti parlamentben hangzottak el. Mégpedig az, hogyan is kellene a miniszterelnök-jelölt szerint az ellenzéknek viselkednie. Természetesen támogatnia kellene a kormány reformjait - hiszen nem másról, mint a hazáról van szó. E máig ható retorika alapjait már az 1867-es kiegyezést követő második miniszterelnök, Lónyay Menyhért megvetette, amikor kijelentette: "Legyen szabad reménylenem, hogy azon hazafiak is, kik velünk szemközt foglalnak helyet, a haza javát egyaránt szívükben hordva, a reformkérdések megoldásánál velünk egyesülten fognak közreműködni."

RIBA ISTVÁN