Sir Samuel Brittan: A marxizmusra adott igazi válasz az emberarcú kapitalizmus

HVG: Helmut Kohl német kancellár 1990-ben azt ígérte Antall József miniszterelnöknek, hogy Magyarország az évtized közepére az EU tagja lesz. A jóslat csak most vált valóra. Indokolt volt ennyi ideig váratni az új tagokat? Különös tekintettel arra, hogy az egykori NDK - éppen Kohl irányításával - egyetlen nap alatt, minden előfeltétel teljesítése nélkül uniós tag lett.

S. B.: Természetesen nem volt indokolt a hosszú várakoztatás. Kohlra jellemző a gyors ígéret, amit - úgy tudom - Lengyelországra vonatkozóan is megtett. Az EU-ban rendkívül lassan futnak végig a folyamatok, de beszéljünk nyíltan: nem mindegyik nyugat-európai ország lelkesedett a bővítésért. Németország is egyike volt azoknak, amelyek saját gondjaik miatt sokáig vonakodtak. Kelet-Németországot mesterségesen választották le a háború után a megszálló hatalmak, a politikai egyesítés tehát nem lehetett kétséges, de a keleti tartományok kezdetben nem sokat profitáltak az azonnali EU-tagságból.

HVG: A csatlakozó országok az EU regionális és agrárpolitikájának nettó vesztesei lesznek, holott szegényebb államokként hasznot kellene húzniuk belőlük - jövendölte ön egyik írásában. Nemde még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen a munkaerőpiacot is csak néhány ország tette szabaddá az új tagok előtt?

S. B.: Nagy-Britannia megtette ezt, bár attól tartok, e mögött másodlagos szándékok is vannak, például olyan adminisztratív akadályok kialakítása, amelyek lassíthatják a külföldi munkaerő beáramlását. Minden országban vannak populista politikusok - ahogy az újságokat olvasom, önöknél is, nem csak nálunk -, akik legfeljebb akkor hallgatnak el, ha azt tapasztalják, hogy viszonylag kis számban és főleg hasznos munkaerő érkezik. A csatlakozó országoknak el kellett fogadniuk ezt a korlátozást, mert ez volt a feltétele a tagságuknak.

HVG: Pedig ön néhány cikkében még a bevándorlás korlátozását is elutasította - morális szempontból. Ez nem éppen tipikus vélemény Nagy-Britanniában. Beverley Hughes, a brit belügyminiszter bevándorlási ügyekért felelős helyettese április 1-jén épp azért kényszerült lemondásra, mert közép-európai vállalkozók és munkavállalók érdemi ellenőrzés nélkül kaptak letelepedési engedélyt.

S. B.: Nem hinném, hogy emiatt ő a liberalizmus mártírja lenne. Azért kellett lemondania, mert félrevezetett embereket. Egyébként pedig román és bolgár állampolgárokról volt szó, nem a most csatlakozó államokéiról. Hughes távozása azonban rámutat az ügy érzékenységére. A bevándorlási kártyát kijátszó konzervatívok vezetője, Michael Howard forró parázson jár, hiszen az ő családja Romániából vándorolt be - éppúgy, mint az enyém Litvániából. Szerintem a hozzánk hasonló gyökerű embereknek ilyen ügyekben illenék hallgatniuk.

HVG: Az USA és az EU 1980 és 2001 közötti gazdasági növekedését összehasonlítva ön arra a következtetésre jutott, hogy az előbbi a gyorsabb tempót a magasabb születési arányszámnak és a liberálisabb bevándorlási politikának, vagyis a népesség gyarapodásának köszönheti. Mi következik ebből?