Magyarország egy komoly ország. Vannak komolytalan országok, ezeknek a böszmeségeiről nem tartanak vitanapot az Európai Parlamentben.

Komoly ország komolyan reagál egy efféle kihívásra is. Nemhogy nem ijed meg a vitától, hanem még előtte leoldja a láncról a törpebulldogját, és az jól megugatja az okvetetlenkedőket. Nyomást gyakorol, sőt kénytelen lesz nyomást gyakorolni! Tekintve, hogy a CÖF manapság még egy hazai békemenetbe sem mer belevágni, egész vicces elképzelni, ahogy ezek a figurák nyomkodják az uniót, annak meg még csak nem is viszket.

Az már nem vicces, amit ezért a bohóckodásért zsebre tesznek.

Az éles vakkantásokból az a gondolat hámozható ki, hogy Strasbourgban csak ne vitázzanak Magyarországról, vagy ha mégis, akkor tegyék hozzá az eredményeinket is. Meg esetleg a nehéz gyermekkorunkat.

A felháborodott cöfögés egyébként nehezen érthető. Az EP két ügyet kíván megvitatni: egyrészt a halálbüntetés felvetését, másrészt a menekültek elleni hecckampányt, beleértve a nemzeti konzultáció kérdéseit. Hol itt a gond?

A halálbüntiről maga Orbán Viktor mondta, hogy egyrészt nem kívánja bevezetni, másrészt viszont napirenden óhajtja tartani. Hát annál napirendebben tartás el se képzelhető, mint hogy megbeszéli az unió parlamentje. A legszebb álma teljesül kedden. Ebbe a műsorba önként jelentkezett. Esetleg visszafelé kanyarodhatna egyet a Vatikánba, és megmondhatná a napirendet a pápának is, aztán már csak meg kell ünnepelni a sikert.

És a nemzeti konzultáció megvitatásával mi a baj? Hát szégyellni kell azt? Nyilván nem: ha úgy gondolná a kormányunk, hogy nem tökéletes, ahogy van, akkor nem küldte volna el nyolcmillió magyarnak, hiszen előttük sem akar szégyenben maradni. Igenis fontos kérdések ezek, a módszertanuk meg unortodox, mert mi csavaros észjárású nemzet vagyunk.

Aki hazudik, az lop

Bájos, ahogy méltatlankodnak: nyilvánvalóan indiszkréciónak élik meg, hogy a belpiacos parasztvakítást kihallgatták a külföldi kémek, és most belekérdeznek. Biztos a civilek, azok súgták meg nekik, hogy mi van a kérdőíven. Vagy az Echelon-rendszerrel szimatolták ki!

Mellesleg fölösleges félteni Orbán Viktort egy ilyen vitától. Az Európai Unió éppen most főzte ki remek tervét a menekültprobléma kezelésére: kilőnék a hajókat a megélhetési bevándorlók alól. Persze precízen és vigyázva, nehogy ártatlanoknak essen bajuk, hanem az ártatlanok hajó híján várják csak be szépen az Iszlám Államot, addig meg foglalják el magukat. Ehhez képest a letartóztatás és a munkatábor nemcsak humánus, de távlatos stratégia is.

Mindezzel a kötekedéssel az EP csak eltereli a figyelmet a valódi problémákról – teszi hozzá a CÖF, és ebben, lássuk be, van igazságuk. Volna mit beszélni Magyarországról, de nagyon a felszínen korcsolyázik, aki pont ezen a két politikai terméken akad fenn.

Hiszen Orbán Viktor csak menekül, és ezeket a blöfföket dobálja maga mögé, hogy feltartsa az üldözőket. A lényeg számára nem ez, hanem a kisvasútja a kertjében, amit szeretne kifizettetni Európával. És a többi kincs, amibe szintén beleforgatta gond nélkül az unió pénzét, amíg azok ugyanígy a színpadi füsttel voltak elfoglalva.

Itthon már terjeng a lopás bűze. Odakint még mindig csak az látszik, amivel takargatni próbálja. Azt könnyebben fogja megvédeni, fel is vállalhatja büszkén, még talán barátokat is szerez vele. Aztán hazajön, dob pár milliárdot a kutyusnak, és leül a miniszterével szokás szerint, eldönteni, hogy melyik közbeszerzéseket nyerje a veje, és melyiket a többi családtag. Az unió meg fizet, mint egy hülye, részeg katonatiszt. Nagyokat röhögnek, kitalálnak valami újabb bunkóságot, hadd játsszon vele, aki akar, aztán együtt nézegetik a jachtkatalógust.

A hajót kellene kilőni alóluk. De legalábbis napirenden tartani a kérdést.