„Nem akarunk olyan Európát, ahol gyámság alá helyeznek, a szabadságot korlátozzák és nem kiteljesítik... ahol a nagyobb visszaél az erejével, és a többség visszaél a hatalmával... ahol kettős mércét használnak, és ahol csak a kisebbnek kell tisztelni a nagyobbat.”

Orbán Viktor, Európai Parlament, 2013 július 2.

Tisztelt miniszterelnök úr,

a fenti irdatlan otrombasága okán arra kell következtetnem, nem érti pontosan, mi a probléma az Ön kormányzásával. Ugyanakkor ezek a szavak mégis reményt adnak, hogy bele lehet verni abba a beszűkült gyíkagyába. Talán bele tudja élni magát.

Képzelje el, hogy az Európai Unió a következő néhány hétben nemcsak a Tavares-jelentést fogadja el, hanem duhaj kedvében az alapszerződés sorozatos és önkényes módosításait is. Először is beleírnák a preambulumba, hogy Orbán Viktor dagadt és rossz természetű, és ezt kifüggesztenék minden uniós épületben. Aztán testre szabott korlátozásokat vezetnek be, amelyek az Orbán Viktor és haverjai érdekeltségeit az egész unió területén, beleértve Magyarországot, kizárják mindenféle legális üzletből, a számláikat pedig zárolják. De mindenekelőtt az uniós fejlesztésekből tiltanák ki. Vagy csak a nyakukba varrnának egy kiadós különadót, pofára? Hogy esne, ha Brüsszel uniós irányítás alá vonná az építőipart, és a Közgépnek pont nem jutna koncesszió se itt, se máshol? Vagy ha Viviane Reding elvenné a Fidesz összes frekvenciáját, és nem adná vissza akkor sem, ha Strasbourgban nyerik meg a pert? Esetleg ha a szőlőt présházzal együtt kisajátítaná egy műkedvelő eurokrata?

Hű, mekkora kettős mérce lenne az, nem? Akkor indulna csak be a kotkodácsolás a jogokért meg az egyenlő elbírálásért! És micsoda csúcsokra érne a paranoia! Pedig mihez képest lenne kettős, ugye?

Miniszterelnök úr, ön nyilván arra játszik, hogy Brüsszel ilyen lépéseket sohasem fog tenni. Ilyet az Európai Unióban nem lehet csinálni, már ez a vita is túlzás. Nos, pontosan ezt magyarázzák ők is. Hogy ilyet nem lehet csinálni az unióban.

- Sétáljanak egyet Magyarországon – invitálta ismerkedni a kritikus képviselőket. Nyilván akkor látnák, hogy mennyire rendben van itt minden. A jó hír az, hogy a Tavares-jelentéssel ez teljesen összhangban van. Annak ugyanis legfeljebb annyi lesz a következménye, hogy feláll egy Magyarországot tanulmányozó tanszék Koppenhágában, aztán jönnek és sétálgatnak. Megkérdezik majd, hogy kié ez a sok szép nemzeti dohánybolt, és az emberek vidáman és elégedetten elmondják, hogy a miniszterelnök telekszomszédjáé, aki egyébként közmunkásokkal lopatja a trágyát a birtokaira, és éppen stadion épül a kettejük szórakoztatására. És a kutatók felírnák hümmögve a noteszükbe, amit tapasztalnak, aztán nyilván megállapítanák, milyen szép is ez a modern nemzetállamiság. És elterjedne egész Európában, nemzeti együttműködéssé alakulna Németország és mind a többiek, aminek során eltanulnák Orbántól a hatalomgyakorlás csínját és bínját.

Legkésőbb akkor érdemes lesz abbahagyni a visszapofázást. De még bölcsebb lenne már most, mielőtt ez a fajta uralkodás divattá válik, és valahol Luxemburgban kibújik a tojásból Mecha-Godzilla, aki megeszi az ilyen földszintes királyfikat reggelire. De előtte megeteti velük a saját személyes mércéjüket, nehogy ebből vita legyen.

Mindennek a kínosan nyilvános korrepetálásnak a lényege egy ősi bölcsesség, korban összemérhető az Ön családfelfogásával: amitől magad irtózol, azt ne cselekedd felebarátoddal sem. Nem, akkor sem, ha nem regisztrált szavazód.

Nyugi, fölösleges a hiszti. Európa sem akarja, hogy a többség visszaéljen a hatalmával. Nem akarja a kettős mércét sem, pláne a szabadságkorlátozást. Így aztán nem is harcolni kell ezek ellen, hanem egyszerűen csak abbahagyni mindezt.