Az igazi, térdcsapkodós humor, hogy ezeket az állami kegyből kitömött vazallusokat nevezik büszkén izmosodó középosztálynak. Mert hogy a haverokon kívül másnak nem nő itt fű, azt nyilvánvalóvá tették minden ágazatban. Miénk e föld, erdő-mező, kalásza, virága nékünk terem.

Ne csak a hanyatló Nyugatra figyeljünk, hanem vegyük észre az érzékletes példát itt a szomszédban. Transznisztriáról, a Dnyeszterentúli Köztársaságról ritkán hallunk, pedig a közeli Moldova szakadár autonóm területe, és természetesen Oroszország előretolt katonai támaszpontja, mert az ilyen hótt szuverén szakadárkodás ezzel jár.

Transznisztria erősen autoriter országocska, egészen 2011-ig húsz éven át irányította Igor Szmirnov elnök, aki szívesen élt a szovjet szimbolikával, ő maga például Leninre próbált hasonlítani, amennyire a borbélyától telt. Mindez látványos, ámde lényegtelen. A játék nem erre ment ki.

Ebben az apró kis hercegségben létezik egy cégbirodalom, amely mindent szolgáltat. A transznisztriai polgárok a Seriff benzinkúton tankolnak, aztán bevásárolnak a Seriff szupermarketben, és a Seriff kiadó újságjából és tévéjéből tájékozódnak. Természetesen van a Seriffnek építési vállalkozása, szesz- és kenyérgyárai meg telekomcége, és hihetetlennek tűnik, de focicsapata és még futballakadémiája is. Ilyen sokoldalúak. Csak azt nem tudom, hogy vajon kecskét tenyésztenek-e. És akkor háromra találjuk ki együtt, ki a Seriff főtulajdonosa: hát persze, hogy Igor Szmirnov.

Ez esetleg egészen meghittnek tűnhet, ezért jegyezzük fel a projekt hátulütőit: Transznisztria pénzét sehol a világon nem fogadják el, repülőtér nincs, hanem iránytaxikkal kell odabumlizni egy kelet-moldovai iparvárosból, előkészítve a határon fizetendő baksist. Nem vénnek való vidék, ha nincs az ember a Seriff igazgatótanácsában.

Vadászkalandok Magyarországon

Most, hogy beleszagoltunk a rettentő büdös keleti szélbe, örvendjünk annak, hogy a magyar rablóvár akkor sem sérthetetlen, ha mi magunk erőtlenek vagyunk a leküzdéséhez. A mi seriffünknek van felettese.

Hogyan lehet ezeket fegyelmezni? Nyilván egész kutatóintézetek rágódnak ezen a problémán, és ha rendesen végzik a munkájukat, hamar észrevehetik, hogy a korrupcióba, abba itt gyönyörűen bele lehet bukni. És azt is, hogy itt ma nem nokiásdobozok meg néhány milliós végkielégítések forognak, hanem fél megyék. A megfelelő helyismerettel hamar összeáll a stratégia.

A magyarok kezéből kiverte az eszközöket a kormányuk. Sem a sajtónak, sem az ellenzéknek nincs lehetősége és kapacitása igazolni a Simicska-bozon létét. Ehhez a nyugati civilizáció nagy teljesítményű neutronágyúja kell.

Azzal viszont gyerekjáték. Információgyűjtés, rendszerezés, majd az egyértelmű bizonyítékok közzététele. Aztán fusson, ki merre lát.

Ennek a tavasznak lehet első fecskéje az Európai Bizottság Csalás Elleni Hivatalának látogatása a Közgépnél és kapcsolt csápjainál. Ettől a szennyeződéstől csak nemzetközi összefogással lehet megtisztítani a Kárpát-medencét. Úgy látszik, eddig sikerült elterelni a figyelmüket az elvi vitákkal, és most kaptak észbe: nem a pöffeszkedés a lényeg, hanem hogy ezek közben zsebre tesznek egy országot. És ezt kell megakadályozni ahhoz, hogy ez az ország valaha megszabadulhasson tőlük.

Ritkán örülhetünk külföldi hatóságok műveleteinek, de ha ennek az az eredménye, hogy lebuknak Magyarország legnagyobb tolvajai, az egyértelműen a közjót szolgálja. Kutassanak csak kedvükre, és ahogy a Fidesz-frakció is kéri: segítsük az elszámoltatást, és jelentsük, ha fosztogatást észlelünk. Majd legközelebb jobban igyekszünk, hogy magunk is meg tudjuk előzni az ilyen gyalázatot. Addig viszont megérdemli a Pulitzert a CIA és a Bundesnachrichtendienst, ha ők szabadítanak meg a gonosztól.