Amennyiben az uniós költségvetési kiegészítés vitája nem vitte volna el a showt, az EU–Kína-kapcsolatok kiemelt témát szolgáltattak volna az állam- és kormányfők csúcstalálkozójának. A pénteken elfogadott Kínáról szóló uniós tanácsi következtetések azt mondják ki, hogy az EU–Kína-kapcsolatok egyszerre partneriek, versenytársiak és rendszerszinten rivalizálóak.

A csúcstalálkozót lezáró dokumentum szövege utalva a nemzetközi bizonytalanságokra ezért úgy fogalmaz: „különböző politikai és gazdasági rendszereik ellenére az Európai Uniónak és Kínának közös érdeke a konstruktív és stabil kapcsolatok fenntartása, amelyek

„a szabályokon alapuló nemzetközi rend tiszteletben tartásán, a kiegyensúlyozott kötelezettségvállaláson és a kölcsönösségen alapulnak.”

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (képünkön) a csúcsot lezáró sajtótájékozatón úgy fogalmazott: nagyon fontos és gyorsan lezajlott vitát tartottak a kínai kapcsolatokról a vezetők. Ezek eredményeként született meg szerinte a világos, európai egységet mutató határozat, mely jól jelzi milyen erős felhatalmazása van az Európai Uniónak a kínaiakkal való együttműködésre.

A találkozó előtti napokban a brüsszeli diplomaták közül többen is pozitív meglepetésüknek adtak hangot Kína kapcsán, mondván meg vannak lepődve mennyivel közelebb kerültek egymáshoz a tagállami álláspontok. Utóbbit támasztja alá, hogy az EUrologus által látott első köröztetett csúcs következtetés dokumentum mindössze egy mondatot szentelt Kínának. Ehhez képest a péntek délben kiadott, elfogadott következtetések másfél oldal terjedelemben tovább erősítik azt az irányt, melyet még márciusban jelölt ki Ursula von der Leyen.  Az Európai Bizottság elnöke akkor úgy fogalmazott, Kína megmaradt fontos kereskedelmi partnernek és az Európai Unió „kockázatmentesíteni és nem megszakítani akarja” a kapcsolatait az ázsiai óriással.

A Kína–EU-partnerség fő alkotóelemei a következtetések szerint a globális kihívások megoldások kezelésében történő együttműködés, a klímaváltozás elleni fellépés és a biodiverzitás megőrzéséért cselekvés mellett az egészségügyi és járványügyi kooperáció, az élelmezésbiztonság, katasztrófacsökkentés, adósságkönnyítés és humanitárius segítségnyújtás.

Európa vezetői ugyanakkor nem rejtik véka alá, hogy a miközben Kína fontos kereskedelmi és gazdasági partner, az EU törekszik rá, hogy egyenlő feltételeket biztosítson annak érdekében, hogy a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozottak, kölcsönösek és kölcsönösen előnyösek legyenek.

„Az Európai Uniónak nem áll szándékában a kapcsolatai megszakítása Kínával vagy befelé fordulás”

– áll a szövegben.

Gazdaságpolitikai elemzők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy jelentsen is bármit a kapcsolatok meg nem szakítása és a kockázatmentesítés, a tény, hogy az EU és Kína közötti kereskedelem folyamatosan nő, és a folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozatlanabb, mint valaha. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen sietett is hozzátenni, hogy miközben fontos az erős politikai egység uniós körökben Kínával kapcsolatban, addig a tíz év alatt megháromszorozódott kereskedelmi hiány a két térség között fenntarthatatlan.

Például a telekommunikációs példájánál maradva az európai távközlési infrastruktúra kockázatmentesítéséhez elengedhetetlen a kínai gyártók nélkülözése.

Túl a gazdaságpolitikán az uniós vezetők szövegbe foglalták, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagsággal bíró pekingi vezetésnek különleges felelőssége van a szabályokon alapuló nemzetközi rend, az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog fenntartásában. Ezért az Európai Tanács felszólítja Kínát, hogy gyakoroljon nyomást Oroszországra, hogy hagyjon fel az agressziós háborúval, és azonnal, teljes mértékben és feltétel nélkül vonja ki csapatait Ukrajnából. Szót ejt végül a Tajvani-szorosban növekvő feszültség békés és demokratikus kezelésének szükségességéről. Illetve bekerültek az emberi jogok védelmében is passzusok, például, hogy az EU üdvözli hogy újrakezdődik a Kínával folytatott emberi jogi párbeszéd. Illetve, hogy elítélik a kényszermunkát és a kisebbségekhez tartozó személyekkel szembeni jogtipró bánásmódot, ideértve a tibeti és a hszincsiang-ujguri helyzetet, valamint Hongkongot is.