Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ez nem egy vicc kezdete, hanem a finn hétvégék valósága. Kevesen tudják, hogy a finnek békés, demokratikus felszínének takarásában az állampolgárok évtizedek óta készülnek a legrosszabbra. Földes András helyszíni riportja egy finnországi kiképzőközpontból.
A fegyverdörgés éles ellentétben volt a finn erdő nyugalmával. Mélyzöld fenyők magasodtak fölénk, a talpam alatt vastag, puha moharéteg, arcom előtt páfrányok függönye. A kamera kijelzőjén látom, ahogy két rohamsisakos katona lapul egy kidőlt fa mögött. Aztán vezényszó hallatszik valahonnan, és a mindenfelől visszhangzó lövések ellenére az osztag nekilódul.
A lövéseket egyébként nem a katonák adják le, hanem az erdő körüli lőterek valamelyikéről hallatszanak ide. Az osztag gépfegyverei nem sülnek el, mert a csapat csak egymás biztosítását tanulja bonyolult, erdei terepen.
Sőt, még azt sem mondhatom, hogy katonákról van szó. Hiába viselt mindenki rohamsisakot, terepszínű egyenruhát, golyóálló mellényt, és hiába szorongattak a kezükben valódi fegyvereket. Áruházi eladók, könyvelők, ügyfélkapcsolati munkatársak és üzletemberek lapultak a bozótban. A finn nemzetvédelmi kiképző szövetség gyakorlatán voltam, amelyen hétvégenként finn polgárok ezrei vesznek részt.
Hétvégi harcosok
Nem valami bizarr érdekességként látogattam meg a gyakorlatot. Az MPK nevű szövetség ugyanis a finn társadalmi működés egyik alappillére, és nem csak most, Oroszország fenyegető árnyékában, hanem éppen harminc éve.
“Az MPK-t 1993-ban alapították. A célja, hogy önvédelmi, nemzetvédelmi, katasztrófavédelmi ismereteket tanítson” - vezetett be a sajátos finn mentalitásba Ossi Hietala, az MPK kommunikációs tisztje, akit még Helsinkiben kerestem fel, a szervezet központjában.
“A kezdetektől évi több tízezren vettek részt a gyakorlatainkon - világított rá a kommunikációs vezető a finnek sajátos mentalitására. Miközben a mindennapi életet látványosan jellemzi a béke, a jólét, és a demokratikus értékek, a felszín alatt a finnekben munkál egy másik reflex is.
“Havonta kétszer is eljövök gyakorlatra - mondta a huszonéves lány, aki néhány perce még azt gyakorolta, hogyan kell gépfegyverrel aknákat hatástalanítani. “Hogy miért? Mindenkinek részt kell vállalnia az ország védelmében. Megtanuljuk, mit tegyünk természeti katasztrófa esetén, de azt is, hogy miként kell megvédeni magunkat fegyveres támadás esetén.”
Beszéltem egy finn-német kettős állampolgárral, aki saját tapasztalatokkal támasztotta alá a finn társadalom sajátos mentalitását. “Itt végeztem el a katonai szolgálatot, és rendszeresen járok gyakorlatra is. Finnországban az emberek közösséggé kovácsolódnak, ami a mindennapi életben is érezhető. Ilyesmit nem tapasztaltam Németországban.”
Csak magukra számítanak
Az önkéntesek olyan természetesen magyarázták motivációikat, hogy csak akkor gondolkoztam el, amikor visszatértek a lőállásukba: végül is természeti katasztrófák minden országban előfordulhatnak, és szükség van önvédelemre is, szóval ilyen erővel a világ bármelyik országában lelkesedhetnének a szolgálatért a civilek.
“A finnekben nagyon mélyen benne vannak a történelmi tapasztalatok” - vetette oda kérdésemre egy civilként üzletemberként dolgozó férfi, kezét a gépfegyverén nyugtatva. Mélyen az erdőben álltunk, és mellesleg ő irányította az erdei hadműveletet, úgyhogy nem fejtette ki részletesen, de tudtam, mire gondol.
Finnország egy ideig svéd uralom alatt volt, amit aztán az orosz fennhatóság viszontagságos időszaka követett. A Szovjetunió 1939-ben ismét megpróbálta elfoglalni az országot: a lehetetlen feltételekkel megalapozott, majd hadüzenet nélkül induló háború sok szempontból hasonlított a mostani ukrajnai agresszióra. A néhány milliós Finnország általános meglepetést okozott vad ellenállásával. A sokszoros emberi és anyagi fölényben támadó szovjetek nagyjából tízszeres mennyiségű veszteségeket szenvedtek, és egy idő után inkább kiegyeztek a finnekkel. Bár az ország elvesztette területe 10 százalékát, de megalapozta önállóságát. És persze beépült az ország állampolgáraiba, hogy csak magukra és az állandó készültségükre számíthatnak.
Ezt jelezte az is, hogy a megkérdezett önkéntesek mind azt mondták: nem ez az első gyakorlatuk, rendszeresen járnak felfrissíteni a katonai szolgálat alatt kapott tudásukat.
Felrázta az embereket az orosz agresszió
“Tavaly 60 ezer képzést tartottunk, nagyjából 30 ezer embernek. Olyan sokan jelentkeztek, hogy meg kellett sokszoroznunk a gyakorlatok számát” – sorolja a statisztikát az erdei hadművelet irányítója.
Ezt támasztotta alá a lőtéren dolgozó tiszt is: “Hosszú várólisták alakultak ki, heteket kell várni, mire valaki bejuthat egy gyakorlatra. De a rendszer működik: mindenki kap felszerelést, ellátást a képzés alatt. Az önkéntes elképzelése és az előzetes tapasztalatai alapján dől el, hogy ki melyik alakulathoz kerül.”
Hogy a gyakorlat több a résztvevők számára, mint hétvégi katonás játék, a Helsinki központban vált világossá. Amikor a legnépszerűbb képzésekről kérdeztem, akkor a lövészet és a városi fegyveres ellenállás mellett a kiberbiztonsági tanfolyamokat említették.
“Jelentősen megnőtt az Oroszország felől érkező kiberbiztonsági kockázat, úgyhogy rengeteg önkéntest érdekel, hogyan lehet védekezni a számítógépes támadások ellen. Nagy tudatosság alakult ki az emberekben ezen a téren is.”
Hamarosan jön riportunk a NATO-csatlakozás és az orosz fenyegetettség miatt meglátogatott Finnország keleti régiójából, egy nemzetközi hadgyakorlatról is.
