Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megkínozták, kivégezték, testét feldarabolták és kénsavban oldották fel: több mint hatvan éve annak, hogy az afrikai antikolonialista politikai vezetőt, a Kongói Demokratikus Köztársaság első szabadon választott miniszterelnökét, Patrice Lumumbát Belgium a CIA segítségével eltüntette a politikai színtérről. A szabadságharcos megmaradt fogát a héten Brüsszel átadta a leszármazottaknak.
„Több, mint hatvan éve élünk együtt ezzel a fájdalommal” – mondta családja érzéseiről Juliana Lumumba. A 67 éves politikusnő édesapja Patrice Lumumba volt, a független Kongó (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) egykori miniszterelnöke, akit 1961-ben gyilkoltak meg a politikai ellenfelei, Belgium és az Egyesült Államok aktív támogatásával. A brutális kivégzés után a politikusnak csak néhány ujjcsontja és egy foga maradt meg.
„A családunknak valahogy le kell tudnia zárni ezt az epizódot, ehhez azonban el kell temetnünk apánk földi maradványait” – magyarázta Juliana Lumumba abban a telefoninterjúban, amelyet Kongóból adott a Deutsche Welle újságírójának. „Mindeddig rengeteg bürokratikus akadály állt az utunkban, na meg a koronavírus. Sokáig kellett várnunk rá, hogy Belgiumtól megkapjuk végre apám fogát, ami csakis minket illet.”
Június 20-án eljött az idő: Belgium egy brüsszeli ceremónia keretében hivatalosan is átadta a fogat Patrice Lumumba családjának. Az aktus nyilvánvalóan szimbolikus volt: Kongó sötét történelmét jelképezte a belga elnyomás alatt. Juliana Lumumba szerint ezt a brutális korszakot Belgium máig nehezen tudja feldolgozni.
Patrice Lumumba 1960-ban lett a független Kongó, a mai Kongói Demokratikus Köztársaság első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke. „Emlékszem, hogy ötéves korom körül apám elvitt magával az irodájába” - mesélte Juliana, aki szerint édesapja már a gyarmatosítás idején is a demokráciát testesítette meg. Pedig kevesebb mint egy évig volt hivatalban. Az akkori köztársasági elnök, Joseph Kasavubu a hadsereg vezérkari főnökévével, Joseph Mobutuval szövetkezve puccsot szervezett ellene, amelynek eredményeképp Lumumbát 1960 szeptemberében elűzték hivatalából.
„Vadásztrófea”
Mobutu elnöksége alatt először börtönbe vetették Lumumbát, aki még ott is demokratikus és kommunista értékeket képviselt. Az Egyesült Államok és Belgium úgy érezte, Lumumba veszélyt jelent a számára. Ahogy a belga író, Ludo de Witte, a „Lumumba meggyilkolása” című kötet szerzője nyilatkozta a DW-nek adott interjúban: „Attól féltek, hogy a bebörtönzött politikus támogatást kaphat a Szovjetuniótól. Végtére is a hidegháború csúcspontján jártunk”. A belga politikusok úgy ítélték meg, hogy a Lumumba által képviselt értékek ellentétesek a kongói érdekeikkel.
Ez a félelem vezetett Lumumba 1961. januári meggyilkolásához. A politikus rövid miniszterelnöksége alatt leváló szakadár állam, Katanga katonái lőtték le őt – belga parancsnokság alatt. „A lövöldözés után egy Gérard Soete nevű belga rendőr a testvérével együtt gondoskodott a holttest és a nyomok eltüntetéséről. A testet feldarabolták és kénsavban feloldották” – ecsetelte de Witte. „Néhány testrészt azonban Soete „vadásztrófeaként” visszavitt magával Belgiumba. Ez bárkivel megtörtént volna, akiktől a helyi elitek fenyegetve érezték volna magukat.” – magyarázta a szerző.
Witte könyvének 1999-es megjelenése után Soete elismerte a merényletben játszott szerepét. 2001-ben a belga parlament vizsgálatot indított, és megállapította, hogy Belgiumot erkölcsi felelősség terheli Lumumba haláláért. „A kivégzést a katangai hatóságok által felügyelt katangai csendőrök hajtották végre, és egy belga rendőr és három belga tiszt mellett több katangai miniszter is jelen volt” – áll a vizsgálati dossziéban. A jelentés szerint a belga kormány annak idején nem ítélte el a kivégzést, és nem is sajnálkozott miatta. Erre a vizsgálat idején hivatalban lévő belga külügyminiszter, Louis Michel úgy reagált, hogy utólag „komoly sajnálatát” fejezte ki, amiért Belgium részt vett ebben a brutális akcióban.
Lumumba foga azonban ezek után is Belgiumban maradt, utoljára a brüsszeli ügyészségen őrizték. Csak 2020-ban, a Black Lives Matter mozgalom csúcspontján válaszolt a belga király Juliana Lumumba levelére, amelyben megígérte, hogy országa átadja a fogat a meggyilkolt politikus leszármazottainak.
„Ez az aktus nagyon fontos a családunknak – de még annál is fontosabb a Kongói Demokratikus Köztársaság népének, akinek apám meggyilkolása egyet jelentett a kongói demokrácia halálával.”
Kísért a múlt
2018-ban Brüsszel úgy döntött, hogy egyik terét Patrice Lumumbáról nevezi el, teljesítve ezzel kongói és más, Belgiumban élő afrikai közösségek kívánságát. A tér egy forgalmas bevásárlónegyed közepén található, ahol az emberek gyakran gyűlnek össze – többek között rasszizmusellenes tiltakozó akciók miatt is, mint azt a Brüsszelben élő guineai aktivista, Aliou Balde meséli. „Sok afrikai számára Patrice Lumumba máig a motor: inspiráció a rasszizmus és a rendőri erőszak elleni harcban és a dekolonizációért folytatott küzdelemben. Ahogyan az autónak is szüksége van benzinre, hogy menjen, úgy Patrice Lumumba a mi energiaforrásunk a jogainkért folytatott harcban” – mondta Balde a DW-nek.
Lumumba utca Míg Brüsszelben most neveztek el egy teret Patrice Lumumbáról, Budapesten már 1961. márciusában, röviddel a halála után átkeresztelték a XIV. kerület egyik legfontosabb útját, a Róna utcát a kongói kommunista mártír miniszterelnök nevére. Ebben az utcában volt a filmgyár és a Postás-pálya, 1990 áprilisában kapta vissza a régi nevét. Magyarországon még Szegeden lett Lumumba utca – ott a belvárosi Apáca utca viselte évtizedeken át a szabadságharcos nevét. |
A Lumumbáról szóló könyv szerzője azt mondja, számára nincs jelentősége sem a tér átnevezésének, sem a fog visszaadásának. Sokkal fontosabbnak tartaná, hogy a belga kormány végre szembenézzen az ország sötét múltjával. De nem nagyon teszi.
„Belgium még mindig nem vállalta a teljes felelősséget ezért a kivégzésért. Igen, elhangoztak bocsánatkérések, sajnálkozó szavak. De minden gesztusra a passzivitás volt jellemző. Ami ennél is sokkal fontosabb: Lumumba halála évtizedekig tartó diktatúrához és polgári zavargásokhoz vezetett Kongóban, ezek a körülmények pedig egyértelműen felelősek azért, hogy az ország ma olyan állapotban van, amilyenben” – állítja de Witte. „Bocsánatkérésre persze szükség van, de emellett Kongó politikai, pénzügyi és elvi támogatására is, hogy hatékonyan fel lehessen dolgozni végre ezt a sötét korszakot”.
Szerző: Priyanka Shankar. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette
(Címlapkép: 1961-ben Lumumba lett a független Kongó első miniszterelnöke. Forrás: picture alliance / Everett Collection | Courtesy Everett Collection)
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
| A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
