Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A tálib delegációt magángéppel Oslóba repítették, három napig tárgyaltak, majd távoztak. Aláírni semmit sem írtak alá, a látogatás azonban akkor is mérföldkőnek tekinthető, ha a norvég külügyminisztérium szerint Afganisztán uralkodó csoportjának meghívása a legkevésbé sem jelenti a tálib rezsim nemzetközi legitimálását.
Az amerikai, illetve szövetséges erők tavaly augusztusi afganisztáni kivonulását és az azt követő tálib hatalomátvételt élénk nemzetközi érdeklődés kísérte. Az azóta eltelt időben Afganisztán ügyében nemzetközi, illetve humanitárius szervezetek uralták a közbeszédet, amennyiben azok egyre növekvő mértékben fejezték ki aggodalmukat az ország bizonyos részein kialakult élelmiszerhiány, a nők jogai és helyzete, illetve egyéb emberi jogi problémák miatt.
Az ENSZ-nek a donoroknak megfogalmazott - rekordösszeget jelentő - felhívása szerint Afganisztán lakosságának 2022-ben mindegy 4,4 milliárd dollár értékben lesz szüksége humanitárius segélyre elsősorban az egészségügy, oktatás, illetve élelmezésbiztonság terén. Amikor erről beszélt, António Guterres ENSZ-főtitkár a nemzetközi közösség morális felelősségére hivatkozott azt hangsúlyozva, hogy nem lehet az afgán lakossággal megfizettetni annak az árát, hogy az országot évtizedek óta tisztességtelen módon használják különféle szereplők saját hatalmi céljaikra.
A humanitárius segélyek azonban nem juttathatók célba, illetve az emberi jogokat javítani hivatott célok nem érhetők el a tálib vezetés részvétele nélkül.
Bár a jelenlegi kabuli rezsim politikai-diplomáciai elismerése a nyilvánosság előtt nem vetődik fel, bizalomépítő gesztusokra a nyugati-nemzetközi közösség is rákényszerül - részben az afgán lakosság, részben saját jól felfogott érdekében. Ennek tükrében nem véletlen, hogy vállalva a támadásokat és kritikákat, a norvég kormány mindegy 7 millió koronát fordított adófizetői pénzekből arra, hogy egy igen népes számú és összetételű magas rangú tálib delegációt vendégül lásson a norvég fővárosban. Miközben a látogatást a norvég fél kezdeményezte, a küldöttséget a tálibok már csak azért sem tudták szabadon összeállítani, mert az ENSZ szankcióinak köszönhetően az afgán politikai vezetés számos tagja egyszerűen nem utazhat szabadon.
Az Oslóban három napot eltöltő delegációt Amir Khan Muttaqi külügyminiszter vezetette. Miközben az úgynevezett régi Afganisztánt Oslóban napjainkig képviselő afgán nagykövet nem vett részt a tárgyaláson, a megbeszéleseken jelen lévő között ott volt az igazságügyminiszter, a pénzügyminiszterhelyettes, a gazdasági miniszter helyettese, az egészségügyi miniszerhelyettes, az okatási ügyekért felelős miniszterhelyettes, a pénzügyminiszter helyettese, az Afgán Vörös Félhold főtitkárhelyettese, illetve külügyminisztériumi, pénzügyminisztériumi, és nemzeti banki tanácsadok. Miután nincs az a nemzetközi cég – vagy kormányzati biztonsági szolgálat -, amely egy repülőre ültetne egy ilyen összetételű csapatot, az utazáshoz magángépet bérelt a külügyminisztérium.
A tálib delegáció három nap alatt mintegy 20 megbeszélést folytatott le az Osló peremén található Soria Moria hotelben. Precedens nélküli módon sor került egyeztetésre norvég civil szervezetek, illetve jelenleg Norvégiában élő afgánok képviselőivel, akik feltehették kérdéseiket, és megfogalmazhatták aggodalmaikat az emberi jogokkal kapcsolatban. A norvég sajtóban megjelent visszajelzések alapján a megbeszélések barátságos hangulatban zajlottak, a tálib küldöttség tagjai figyelemmel hallgatták a civil szervezetek aggodalmait.
Az emberi jogok, különösen a lánygyermekek és nők jogai mellett napirendre került Afganisztán pénzügyi és gazdasági helyzete (beleértve a bankszektor műkődőképességének nemzetközi feltételeit is), a humanitárius támogatás, illetve az oktatási és egészségügyi rendszer életbentartáshoz szükséges segélyek csatornázásnak mikéntje.
Bár a látogatás részletei januárban konkretizálódtak, Norvégia részvétele nem előzmények nélkülli. Az ország külügyi apparátusának több évtizedes tapasztalata van belső legitimitással rendelkező, de nemzetközi elismerést nélkülöző rendelkező felek szalonképessé tételével, illetve béketárgyalásokba bevonásával (lásd Palesztina: PFSZ, Sri Lanka: Tamil Tigrisek, Kolumbia: FARC). Afganisztán, illetve a tálibok vonatkozásában hozzávetőlegesen 2007 óta próbálkoztak a kapcsolatfelvétellel. Norvég diplomaták már 2009-ben, tehát még bőven az afganisztáni háború alatt találkoztak titokban a talibán vezetéssel, majd 2015-ben vendégül láttak egy tálib delegációt Oslóban – akkor még a nyilvánosság kizárásával. A titokban jelző persze nem jelenti, hogy e lépéseket Norvégia ne egyeztette volna az Egyesült Államokkal. Más megfogalmazásban Osló látja el azt a szerepet, amelyet politikai-stratégiai megfontolásokból Washington nem tud, vagy nem akar eljátaszani.
A tálib vezetés pedig két okból fogadta el a meghívást: egyrészt iszlám emirátusoknak nemzetközi elismerést reméltek tőle, másrészt a humanitárius segélyehez való hozzáférés jól felfogott érdekük. Az előbbit a norvég sajtónak nyilatkozó szakértők implicit elismerésként értelmezték akkor is, ha a külügyminiszter, Anniken Huitfeldt tagadta, hogy a meghívást és látogatást a tálib rezsim nyílt elismerésének, illetve legitimációjának lehetne tekinteni. Tény ugyanakkor, hogy a küldöttség tárgyalt az EU és más nyugati államok – köztük három állandó ENSZ BT-tag (Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok) képviselőivel is, miközben Norvégia nemcsak az ENSZ BT-ben ideiglenes tag, de a jelenlegi NATO-főtitkár, Jens Stoltenberg is norvég.
Mindeközben a donorközösség által eddig rendelkezésre bocsátott források a Világbank számláján várják, hogy a tálib vezetés elfogadja azokat a technikai feltételeket, amely ahhoz szükségesek, hogy a segélyeket átutalják a kórházak, iskolák üzemeltetésére. A hiányzó nemzetközi elismerés, és a fennálló szankciók miatt a tálib rezsim ellenőrzése alatt álló számlákat nem lehet használni, miután a rendszer fenntartását a nemzetközi közösség nem tekinti feladatának. Vagyis mind a kormányzati donorok, mind a civil szervezek csak úgy hajlandóak segíteni, ha sem pénzügyi, sem operatív tekintetben nem támogatják a tálib rezsimet. Mindenestre e találkozót követően várhatóan könnyebben, illetve következmények nélkül teremthetnek civil szervezetek humanitárius célból kapcsolatot a helyi tálib szereplőkkel. A tálibok irányába megfogalmazott további elvárások között szerepel az iskolák újranyitása, illetve 12 évnél idősebb lányok tantermekbe visszaengedése legkésőbb márciusban, a civil társadalommal és ellenzéki szereplőkkel Afganisztánban is fenntartott párbeszéd, illetve bebörtönzött emberi jogi aktivisták, újságírók szabadon engedése. Ami ez utóbbit illeti, a tálib delegáció konkrét névsort kapott.
*Az írás az Aftenposten, Bistandsaktuelt, illetve Klassenkampen cikkei alapján készült.
Megkezdődött a nyugati országok és az afganisztáni tálibok tárgyalása
