Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Veszélyesnek tűnik, ha Vlagyimir Putyin azt mondja egy szomszédos népről, hogy az a valóságban egy az orosz nemzettel. A napokban az orosz államfő arról az Ukrajnáról állapította meg ezt, amelynek egy részét – a Krímet – Oroszország 2014-ben bekebelezte, s amelynek keleti határvidékét, a Donyec-medence nagy részét Moszkva-párti, orosz támogatást élvező szeparatisták tartják már hetedik éve az ellenőrzésük alatt. Putyin most ötezer szavas tanulmányban fenyegette Ukrajnát.
„Egyre inkább úgy érzem, Ukrajnának nincs szüksége a Donyec-medencére. Elsősorban azért, mert az ott élő emberek sohasem fogják elfogadni azokat a szabályokat, amelyeket Kijev erővel, blokádokkal és fenyegetésekkel akar rájuk erőltetni”
– közölte az orosz államfő az állítólag maga által írt ötezer szavas tanulmányban.
Az orosz és ukrán nyelven is megjelentetett eszmefuttatás sok erős mondatot tartalmaz, s úgy tűnik, a cikk célja, hogy bebizonyítsa Ukrajna keleti felének, vagy talán az egész volt szovjet tagköztársaságnak Oroszországon belül lenne a helye. „Ukrajna teljes egészében a szovjet időszak agyszüleménye, és az országot jelentős mértékben a történelmileg Oroszországhoz tartozó területen hozták létre” – írta az orosz elnök, majd azt is hangsúlyozta, hogy Ukrajna szuverenitása csak Oroszországgal együttműködve képzelhető el. „Végül is egy nemzet vagyunk” – magyarázta, és azt is sérelmezte, hogy a Szovjetunió 1991-es széthullása után a függetlenné vált tagköztársaságok nem adták vissza Oroszországnak a kommunista vezetők által Putyin szerint jogtalanul átadott területeket.
Ukrajna a Nyugat „trójai falova”
Putyin szerint egyébként a jelenlegi Ukrajna nem más, mit egy olyan Nyugat által megalkotott projekt, amelynek célja, hogy Moszkva ellenségei meggyengítsék Oroszországot. „Az Oroszország-ellenes projekt nyugati kitalálói úgy hozták létre az ukrán politikai rendszert, hogy ugyan egymást váltják a miniszterelnökök, a miniszterek és a parlamenti képviselők, ám az Oroszországtól való eltávolodás és az oroszellenesség megmarad. Manapság csak az a jó ukrán patrióta, aki gyűlöli Oroszországot. Az egész ukrán államiság gyakorlatilag erre épül” – magyarázta Putyin. Elemzők szerint a Kreml legnagyobb félelme az, hogy Oroszországban is kitörhet egy olyan „színes forradalom”, mint amilyen kétszer is megrázta Ukrajnát, s amelyeknek mindig az ottani oroszpárti politikusok voltak a vesztesei.
Arról ugyanakkor nem beszélt, hogy az ország korábbi államfője, a 2014-es forradalomban hatalmát vesztett Viktor Janukovics teljes politikai pályafutása során Moszkva szövetségese volt, s miután a forradalom elől Oroszországba menekült, egy rossz szava sem volt az országához tartozó Krím elcsatolása ellen.
Putyin annyira egyértelműen utalt a Donyec-medence elvételére, hogy a tanulmány megjelenését követő sajtóértekezleten Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivőnek is feltették a kérdést, bekebelezheti-e Oroszország az ukrajnai ipar egyik központjának számító Donyec-medencét. „Ezt a kérdést válasz nélkül hagyom” – mondta a szóvivő, amivel aligha nyugtatta meg Kijevet. Megszólalt viszont – igaz korábban, még az év elején – Margarita Szimonján, a hivatalos orosz propagandagépezet zászlóshajójának számító RT televízió főszerkesztője, aki a szakadárok kezén lévő Donyeckben rendezett konferencián így kezdte beszédét: „Oroszország anyácska vezesd haza a Donyec-medencét”.
Káin és Ábel
Volodimir Zelenszkij ukrán államfő szerint az orosz és ukrán nemzet viszonyát aligha lehet testvérinek nevezni. „Ha pedig igen, az inkább Káin és Ábel kapcsolatára hasonlít” – nyilatkozta a komikusból lett elnök, s hozzátette: örömmel tölti el, hogy Putyinnak van ideje ilyen hosszú tanulmányok írására. Az orosz elnök annak ellenére vonja rendszeresen kétségbe szomszédja államiságát, hogy ezzel valószínűleg csak erősíti Ukrajnában a korábban nem jellemző oroszellenes érzelmeket.
Miközben Putyin olyan érvekkel próbálta igazolni az orosz és az ukrán nép történelmi sorsközösségét és egységét, amelyeket a történészek nagy része legalábbis vitathatónak tart, az újabb burkolt és kevésbé burkolt fenyegetéseket komolyan kell venni. Már csak azért is, mert 2014 óta nincs igazi béke a kelet-ukrajnai frontokon és a harcokban már több mint 14 ezer ember vesztette az életét, és milliók hagyták el otthonukat. És az is aggasztó, hogy tavasszal Oroszország egy hadgyakorlat örvén annyi katonát és technikát vezényelt az orosz–ukrán határra, amely már elégséges lett volna egy invázió megindítására. A katonák nagy részét visszavonták, ám a nehézfegyverzet maradt: ősszel újabb hadgyakorlatot rendeznek a nyugodtnak aligha nevezhető térségben.
A fenyegetések ellenére ugyanakkor aligha áll küszöbön egy orosz támadás: a Nyugat és Oroszország közöti viszony már most is rossz, és egy esetleges katonai akció további – és a jelenlegieknél fájdalmasabb – Moszkva-ellenes szankciókat vonna maga után. Az is csökkenti a támadás veszélyét, hogy a kelet-ukrajnai status quo megfelel Oroszország érdekeinek: Ukrajna Oroszország által veszélyesnek tartott EU- illetve NATO-integrációja addig nem valósulhat meg, amíg fegyveres konfliktus dúl az ország egy részén.
