Míg Nyugaton egyre lassul a népességszám emelkedése, a gazdaságilag leszakadt és társadalmilag heterogén, ám rendre egységesnek kezelt Fekete-Afrikában még mindig 4,7 az egy nőre eső élveszülések száma. A jelenleg 1 milliárdos kontinens lakossága 2100-ra az ötszörösére is nőhet.

Bár az afrikai helyzet megoldhatatlannak tűnhet, Délkelet-Ázsiában sikerült megállítani a népességrobbanást és egyúttal növekedésnek indítani a gazdaságot. Bangladesben az 1960-as évek előtt átlagosan hét gyermek született egy családba (akik közül kettő nem élte meg az ötéveskort sem), ötből csak egy tanult meg olvasni, 45 év volt a várható élettartam, a GDP pedig világszinten az egyik legalacsonyabbnak számított. Ennek megoldására háromlépéses családtervezési program indult: az oktatással a nők munkába állását és a későbbi gyerekvállalást ösztönözték, az egészségügy fejlesztése csökkentette a csecsemőhalandóságot, illetve országszerte elérhetővé tették fogamzásgátló módszereket. Ennek eredményeként mára csupán két gyerek születik átlagosan egy családban, ami pozitívan hat a gazdaságra is: a gyerekek az egészségügy és az oktatás miatt produktív felnőttekké válhatnak, ehhez pedig az alacsonyabb népességszám biztosítja a fedezetet. Hasonló folyamatok zajlottak le Indiában, Dél-Koreában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken is.

Afrikában ugyan összességében sikerült a csecsemőhalandóságot csökkenteni, a szubszaharai régióban az oktatással és a fiatalok fogamzásgátló-használatával még mindig hadilábon állnak. A problémára az országok sokszínűsége miatt kiemelkedően nehéz megoldást találni, de az okok egy része közös eredetű. A gyarmati fennhatóság alól kiszabaduló országok határaikon belül is társadalmi összetűzésekkel, polgárháborúkkal és instabil kormányokkal küzdenek, a családi viszonyok újragondolását pedig a hagyományok teszik nehézzé.  

Ezzel együtt jelentős változáshoz vezethetnek a mégoly kicsi, ám megvalósítható intézkedések is. Ha a nők az oktatás révén csupán 2 évvel később hoznák világra első gyereküket, már az is 400 millióval kevesebb szüléshez vezethet 2100-ig a mostani tendenciához képest. Ha pedig univerzálisan hozzáférhetővé válnának a fogamzásgátlók, az akár 30%-os csökkenéshez is vezethet. Hasonló intézkedések már sikeresek voltak Etiópiában, de jelentős változáshoz sokkal több és jobban felhasznált pénzre lenne szükség.

A teljes elemzést itt tekintheti meg: